Szia Spin!

Nem tudom, hogy közelítsem meg a témát, hogy ne ijesszelek meg. Az én spánielemnél 5 éves korában jelentkeztek először az epilepsziás tünetek. Nagyon megijedtünk mi is, én akkor láttam először ilyet és azt hittem, hogy itt a vég...:(( Hál istennek nem volt sok rohama (évente kb. 2-3)Mivel még fiatal volt a kutyus ezért én kiváncsi voltam, hogy mi az oka a rohamoknak, ezért én elvittem EEG-re. (sajnos az eredmény az volt, hogy öröklött epilepszia) Több doki is mondta, hogy mivel ilyen kevés rohama van ezért nem ajánlatos gyógyszerezni, mert ha elfelejtenénk beadni a gyógyszert az is produkálna epilepsziás rohamokat. Végül is így éldegéltünk az évi 2-3 rohammal. A rohamok egyre hosszabbak lettek (az utolsó már majdnem 35 percig is eltartott) A rohamokból való felépülés meg változó volt. Egyszer például sétáltatás közben jött rá ilyen roham és ahogy abbahagyta úgy elrohant, hogy kb. 2 óra hosszát keresgéltem. Az orvostól kaptunk Stezalid (vagy valami ilyesmi) kúpot, ami egy ideig gyorsította a roham lefutását.
Sajnos tanácsot nem tudok adni, mert mi a nyáron elvesztettük a harcot, nyert ez a fránya epilepszia!!!:((((( Annyit tudok, hogy a roham bármikor jöhet és a fontos az, hogy legyél mindig mellette nehogy elharapja a nyelvét. Szívből kívánom, hogy ez legyen az egyetlen roham az életében.