Szia Karamma,

sokat gondolkodtam, hogy írjak-e. Mjad úgyis elküldesz, ami nagyon rosszul esne ugyan, de kibírom.

Szóval. Én csak tévében láttam anorexiást és bulémiást. A "szaktopikokat" sem olvastam itt, csak ezt. Nem tudom felfogni, hogy amúgy rendes életet élő emnbereknek az agya ilyen téren nem tud normálisan gondolkodni. A hányás meg undorító.
Amikor beteg vagyok, mindig reménykedem, hogy nem kell majd hánynom... (Tudom, a kaki meg a pisi is az, de az a normális működés eredménye.)

Azt szeretném kérdezni, hogy szereted-e a párod? Szeretnél-e neki örömöt szerezni? Jó-e vele lenni, akarod-e "megtartani" őt a jövőben is? Mert ha nem, hagyd ott őket, élj egyedül, csinálj mindent úgy, ahogy neked tetszik, és ne törődj senkivel, csak magaddal. Aztán majd csak lesz valahogy. Ha viszont igen, akkor meg kell változnod. Szerintem ezt döntsd el először.

R i c i