Kedves Szupics!

Először is szeretnék gratulálni a kislányodhoz!
Azokból, amiket itt leírtál nekem nem tűnik úgy, mintha gyermekágyi depressziód lenne. A szülés után egy nő szervezetében,csak úgy zsonganak a hormomok. Minden megváltozik lelki és testi értelemben egyaránt. Nem csoda hát, hogy furcsán érzed magad, és sokszor nem érzed azt a boldogságot, amit gondoltál. Fogalmazhatnék úgy is, hogy szarul érzed magad! A szülés követő un. korai gyerekágyas időszak (kb 6 hétig tart)mindenki számára egy komoly kihívásokkal teli időszak. Főleg, ha első gyerekről van szó, hiszen akkor még minden ismeretlen! Kilenc hónapnyi terhesség után, egy kimerítő szülést követően kell átállni a 3-4 (sokszor gyakrabbi) szoptatásra. Tehát, amikor a szervezet már amúgy is kimerült, újabb nehézséggel kell szembe nézni. Ráadásul a hormonok és az élethelyzet hatására, gyakori, mint ahogy te is írod, hogy amikor pihenhetnél, akkor sem tudsz aludni! Szeretnélek megnyugtatni, ez hamarosan megváltozik, és a szervezeted alkalmazkodni fog majd, az új helyzethez, és ki fogod tudni majd használni azt az időt, amit pihenéssel tölthetsz.Ráadásul úgy át fogsz állni, hogy 3-4 óra alvás, többet fog jelenteni, mint amit eddíg jelentett. Ebben biztos vagyok.
Attól óvva intenélek, hogy lemondj a szoptatásról, hiszen az nem csak testi, de lelki szükséglete is a babának! Az teljesen érthető, hogy ki vagy borulva, hiszen valóban nagyon nehéz megélni azt, hogy a kisbabák valósággal anyát és apát "esznek " De gondold csak el, neki most kb. olyan, mintha téged bekötött szemmel kitennének egy lakatlan szigetre, egy idegenvezetővel, és teljesen rá lennél utalva. Biztos, hogy te is csak az ő testi közelségében éreznéd magad biztonságban. Ráadásul egy újszülőtt még a hely változtatásra sem képes, tehát utánad sem tud menni, ha elmész. Csak sírni tud, és bízni benned! Szerintem a legjobb a kezdeti időszakban, ha gyakran felveszed, vagy akár magadra kötöd kengurúban, vagy mégjobbak ezek az un. hordozó kendők, azokban már egész kiskorától tud feküdni. Az az álláspont miszerint, ha egy babát sokszor felvesznek, azt eredményezi, hogy később levakarhatatlan lesz a szüleiről, szerintem nem állja meg a helyét. Sőt, inkább forditva igaz. Erre saját lányom is példa, akit mindig felvettem, ha sírt, és soha nem tiltottuk meg, hogy átjöjjön a mi ágyunkba, és másfél éves korára magától döntött úgy, hogy a saját ágyában alussza végig az éjszakát. Én még a WC-re is vele mentem, amikor újszülött volt! Persze, azért jó, ha kialakitotok neki egy helyet, és amikor elaludt belefektetik, aztán majd meglátod egyre többet fog ott tölteni, ahogy nyílik a világ számára és lesznek érdekes dolgok, amikkel el tudja majd foglalni magát. Akkor majd, te is jobban felszabadulsz! Egyenlőre még te és az apja vagytok neki a világ, ez nehéz, de gyönyörű is egyben!
Nagyon egyet értek Karammával mindenben amit írt! Attól még nem lesz valaki rossz anya, mert vannak kétségei!Úgy, ahogy a kis Luca is most született, úgy a te anyasaságod is most születik!
Remélem sikerült, így gyorssegélyben egy kicsit megnyugtatnom téged! Boldog karácsonyt, és írj nyugodtan, ha kérdésed van, vagy valami bánt!
üdv. Judit