A VILÁG LEGJOBB SÜLT CSIRKÉJE
Gimnáziumi matematikatanárom mondta mindig egy-egy feladat felvezetésénél, amikor szóvá tettük, hogy milyen nehéz vagy épp ellenkezoleg, mennyire pofonegyszeru a probléma: „Guszti bácsival nem vitatkozunk.” Somossy tanár úr ilyenkor nem önmagáról beszélt –János volt a keresztneve-, hanem a „de gustibus non est disputandum” latin szólást idézte sajátos (ki)fordításban. És ahogy egy matekpélda nehézségi foka is lehet gusztus kérdése, úgy ez a sült csirke is kinek a világ legjobbja, kinek meg nem az. De hogy nekem egy vajjal megkent, sülo fokhagyma illatától átjárt pipi belül omlós, kívul pedig ropogós húsa egy hétvégi ebéd sine qua non-ja, az vitathatalan.
Hozzávalók:

2 konyhakész csirke

1 citrom

1 csirkeleves-kocka

1 vöröshagyma

10 deka puha vaj

1 teáskanál só

frissen orölt fekete bors

4 fej fokhagyma

˝ deci olaj

1 csokor friss petrezselyem
Mielott megsütném a csirkéket, pontosan lemérem külön-külön mindkettot. Aztán alapul véve, hogy 50 dekánként 20 perc kell és még egy ráadás 30 perc, kiszámolom, hogy mennyi ido is lesz majd megsütni oket.
Aztán bekapcsolom a sütot 200 C-ra (gáznál 6-os fokozat) és amíg bemelegszik, addig elokészítem a két szárnyast. Mindkettot megmosom és papírtörlovel meg is szárítgatom kívül-belül. Utána félbevágom a citromot, a leveskockát és a megpucolt vöröshagymát is, majd mindegyikbol beletömködök egy-egy fél darabkát a csirkék belsejébe.
Aztán a puha vajhoz hozzákeverem a sót, alaposan meg is borsozom és jön a masszírozás: mintha testápolóval kenegetném, úgy simogatom puha vajjal a csirkék borét alul-felül-oldalt, sot a mellrészeket fedo borök alá is benyúlok.
Végül mivel szeretem, ha kis nettek a szárnyasok, a legközönségesebb kötözospárgával összekötöm a sarkainál mindkét csirke lábacskáit, aztán egy másik darab zsineggel meg a szárnyakat szorítom a törzsekhez.
A tepsi aljába alufóliát teszek –erre csöpög majd a lé és a végén így nem kell aztán mosogatáskor hosszasan csiszatolgatnom-, és a tepsibe pontosan beleilleszkedo sütorácsra ültetem a csirkéket mellükkel lefelé. (Ezt a fajta tepsit az IKEA-áruházban lottem, de már láttam máshol is. Nemcsak csirke, de bármilyen hús vagy hal sütésére is isteni.)
Beteszem sülni a csirkéket és gyorsan gezerdekre szedek a fokhagymafejeket, de nem pucolom meg a gerezdeket. És számolás megint: a fokhagymagerezdeknek 45 perc kell, hogy belül édesen krémesre, kívul pedig ropogósra süljnenek; a csirkéket viszont a sütési ido felénél kell megfordítanom, hogy a mellrészük is megpirulhasson.
Így az adott pillanatban kihúzom a tepsit a sütobol és a rács alá, az alufóliára szórom a fokhagymagerezdeket, majd megöntözöm oket az olivaolajjal és már vissza is tolom a csirkéket a sütobe. Ha eljött a csirkék sütési idejének fele, akkor megfordítom a oket a rácson, hogy mostmár a mellük felfelé nézzen és így sütöm oket tovább.
Ha meg a teljes kiszámított ido letelt, akkor kiveszem az aranybarna sült csirkéket és szórok rájuk boven apróra vágott petrezselymet, majd mindkettore ráborítok egy-egy darab alufóliát, hogy néhány percet pihenhessenek, mielott felvágom oket.
A sült fokhagymagerezdeket –mennyei az izük!- lyukacsos merokanállal kiszedegetem és egy kisebb tálkába teszem mindet. Így aztán bárki vehet belolük annyit, amennyit csak akar; az igazság az, hogy én egy egész fejnyit meg tudnék enni.
2 sült csirkébol 6 ember ebédelhet meg kiadósan.

ALAP CSIRKELEVES
Ezeknek az ebédeknek ez a csirkeleves az alapja: háromféle egyadagos leveshez ebbol fozök elore egy nagyobb adagot, körülbelül úgy egy liternyit. És aztán jönnek majd a variációk.
Hozzávalók:

1 nagyobb sárgarépa

˝ fej zeller

˝ fej vöröshagyma

5 szem szegfuszeg

4 gerezd fokhagyma

1 kg csirkeszárny

8-10 szem fekete bors

1-2 szárított babérlevél

1 csupor friss kakukkfu
A sárgarépát mielott nagyobb darabokra felvágnám vagy meghámozom, vagy ha lusta vagyok, akkor csak gondosan megcsutakolom egy strapabíró körömkefével. A zeller tisztításánál nincs kegyelem, ahhoz kés kell, aztán ezt is felvagdosom néhány darabba. A hagymáról lehántom a héját és beleszurkálom a szegfuszegeket, a fokhagymagerezdek héjával meg könnyedén elbánok.
Az összes zöldséget beleteszem egy nagy lábosba és repülhetnek hozzájuk a megmosott csirkeszárnyak is. Következnek a fuszerek: beleszórom a lábosba a borsszemeket, a babérleveleket és a csokorba kötött kakukkfuágakat.
A levest felforralom, aztán ha már forr, lejjebb veszem a tüzet és csöndes forrásban tartom kb. 1 órán át. Néha-néha leszedem a levesrol a habot, de nem csinálok belole különösebben nagy faksznit, mert teljesen felesleges. Ha letelt az egy óra és már minden hozzávaló beleadta ízvilágából azt, amit csak tudott, akkor leveszem a tuzrol a levest és hagyom, hogy kihuljön. Végül fogok egy szurot és átszuröm rajta a mélysárga, illatos levet. Ilyenkor Fáni kutyám már ott áll mellettem, mert tudja, hogy a fott répából, zellerbol és csirkeszárnyból o is kap kicsit. Mély meggyozodése, hogy ez neki jár. Én meg tudom a dolgom, adok.