Szóval én nem vagyok valami feminista, mint Thor! Én szerintem egy férfinak legalább annyi büntudata lehet ebben a világban, mint egy nőnek! Teljesítenie kell a munkahelyén, pénzt kell keresnie, teljesítenie kell otthon, az ágyban stb. Én nem nagyon szeretem azt a fajta női öntudatosságot (és semmiképpen nem akarlak megbántani )amikor a férfin keresztül gázolnak egys öntudatos nők. Nálunk nem volt eddíg semmi baj a szexel. Én nem érzem úgy, mintha a párom kihasználna. Nekem is sok örömet okoz ő is a szexben és figyelmes is. Bár ahogy írtam most egy kicsit elfogyott a türelme, és az enyém is. Én egyetértek Judittal, hogy ez egy betegség lehet nálam. És persze az nem esik jól, hogy ezt nehezen érti meg a párom, bár elolvasta, amit Judit írt, és elég jól fogadta, úgyhogy most inkább együtt próbálunk rájönni mi lehet a baj.
Judit kérdésére gondolkoztam, hogy milyen mintáim vannak, és lehet benne igazság. A szüleim 20 évíg éltek látszólag (legalábbis nekünk úgy tünt) boldogságban, majd mikor én 14, az öcsém 12 éves volt, egyszer csak elváltak. Teljesen értetlenül álltunk a dolog előőt. Ugyanis addíg egy hangos szóváltást nem lehetett hallani közöttük. Anyukámmal a mai napig nem lehet a dologról beszélni. Apukám szerint egyszerűen elhidegültek egymástól. azóta ő újra nősült, de az anyukám egyedül él. Lehet, hogy én sem tanultam meg kezelni az érzéseimet?