Én egy évvel a Maxi halála elött tudtam meg, hogy gyógyíthatatlan. Egy évig rettegtem, hogy mikor jön el az a pillanat. Az utolsó napokban ő is úgy tűnt jobban van, péntek este még labdázott egy az "apjával" lefekvés előtt és reggel már nem ébrett fel. A párom (mivel nem együtt lakunk) egy napig nem merte elmondani, de a telefonba hallottam a hangján, hogy baj van. Senki nem kívánom azt az érzést amit akkor a telefon másik végén éreztem mikor kimondta, hogy mi történt. Úgy éreztem kitéptek belőlem egy darabot és iszonyatos hasító fájdalmat éreztem. Azt hittem meg halok, nem akartam elhinni.
Most, hogy ezeket a sorokat írom, most is könnyesek a szemeim és nincs olyan nap, hogy ne sírnék még ma is egy kicsit miatta.
Már több mint egy hómapja, hogy Maxi baba nincs velem, de a fájdalom még mindig ugyan olyan erős.