Kedves Judit!

24 hetes terhes vagyok, első gyerekünket várjuk és , ahogy múlik az idő egyre jobban örülünk neki. Már most ő áll az életünk középpontjában .Egy kicsit tartok attól, hogy ha majd megszületik, nagyon el fogjuk kényeztetni.
Egyre többet gondolok a szülésre, de érdekes módon még nem félelemmel, hanem örömteli kíváncsisággal. Úgy készülök rá lélekben, mint egy egészen rendkívüli ünnepre, amikor végre megláthatjuk a kisfiunkat vagy a kislányunkat, akire már lassan hét éve vágyunk. A szüléssel járó fizikai fájdalmat egyelőre most úgy fogom fel, mint az "ünnep" részét, mint életem legnagyobb és "legnőibb" kihívását. És szinte örülök is annak, hogy nem adják ingyen az örömöt.
Éppen a fent leírt érzések miatt nem értem, hogy miért vannak rémálmaim. Álmodtam már azt, hogy egy ismeretlen nő meghalt a szülésben, meg azt is, hogy kiderült, ikreket várok, de a két magzat között hat hónap különbség van, és az orvosok azt mondják, hogy az egyiket el fogom veszíteni. Félelmetes és gusztustalan állatokról és lényekről is álmodtam már, és ami a legijesztőbb volt, hogy amikor felébredtem és megéreztem a baba mozgását, annyira az álom hatása alatt voltam, hogy megijedtem tőle. Vannak azért nagyon szép álamim is, de ezek az éjszakai rettegések aggódással töltenek el. Szerinted miért van ez? Vajon másnak is vannak ilyen démonai? (Nincs kedvem jópofa fantomnevet kitalálni, így maradok az, aminek születtem: Dóra)