Kedves Juli!

Személyesen is érintett vagyok az általad említett kérdésben, ugyanis nekünk is van egy retriver jellegű kutyánk, Fülöp és egy abszolút házi macskánk Berci. Teljesen meg tudlak érteni, ugyanis én is átéltem azt amit te. Akkor sok könyvet elolvastam a kutyákról, Kondrad Lorenztől Csányi Vilmosig, mert persze azt mélyen éreztem, hogy nem fogok megválni az állatoktól, de persze bennem is felmerült ami benned, hogy azért a gyerekemnek semmiképpen nem akarok ártani.
Hogy a végéről kezdjem, állatok maradtak és a lányom 2 éves, jó egészségnek örvend.
Azért adnék egy pár praktikus tanácsot. Egyrészt tényleg ne vedd túlságosan szívedre a családod véleményét, nyílván ők is jót akarnak, és aggódnak. Főleg, ha a kisbabád lesz az első unokájuk. Majd, ha megszületik a baba és látják, hogy semmi baja nem lesz, megbékélnek a kutyával is. Tehát a praktikus tanácsok. A kutyák, ugyanúgy, mint a gyerekek érzik, hogy gyereket vársz. Nyugodtan megmondhatod neki, hogy kisember van a pocakodban, megszaglászhatja. Ha valamilyen újdonságot vezettek be a kutya nevelésében, (pl. Fülöp addíg egy ágyban aludt velünk, miután megszületett a baba, kiszorult a másik szobába), jó ha ezt azelőtt teszitek meg, mielőtt a baba megszületne, nehogy a rossz élményeket a baba érkezésével azonosítsa. Mikor haza hozzátok a babát a kórházból, feltétlenül mutassátok meg a kutyának, hogy befogadja a falkába. Többször ismételjétek el, hogy ő hozzátok tartozik és itt a helye. Mi megengedtük, hogy Fülöp részt vehessen az első fürdetésnél,és még a lányunk lábát is megnyalhatta. Fontos az is, hogy egyszer-egyszer a baba születése után is elmenjetek vele kettesben sétálni, hogy érezze figyeltek rá is. Nem mondom, hogy nincs több gond, ha az ember kutyát is és gyereket is nevel egyszerre, főleg a városban. Nem beszélve a takarításról, meg a közös sétákról. De abszolút egyet értek THOr-ral, hogy egy családtagtól nem szívesen vállik meg az ember. Viszont, ha a kutya családtag úgy is kell vele bánni! És még egy, mindezek ellenére, lehet az a világ legbűbájosabb kutyája, soha ne hagyd egyedül, őrizet nélkül vele a gyereket! Ez fontos, mert ne felejtsük el a kutya nem ember, és a kisgyerekek sokszor elég brutálisan is tudnak viselkedni velük, ők meg nem tudják szépen elmagyarázni nekik, hogy ugyan már ne csináljátok ezt velem!
Egyszóval, szerintem kutya maradhat, de tudnod kell, hogy ő is legalább felér egy fél , de sokszor egy egész gyerekkel is!
üdv.J