Kedves Alice!

Én sem hittem az anya-magzat kapcsolatban, ezért jól leteszteltem. Elmentem Dr. Hidas Györgyhöz, a módszer egyik főmuftijához, és a második szeánsz leple alatt suttyomban megkértem a babámat, hogy később majd nem árt fejjel lefelé fordulnia, gyakorolgassa. Sem előtte, sem utána nem volt akkora mozgás odabent, és utána nem kellett többet WC-re rohangálnom, és nem sokkal később az orvos is mondta, hogy a baba feje lent van. Ez a 24. héten volt. Ezen felbuzdulva mindig szóltam (gondoltam) a babának, ha nem jó helyre rugott, és képzeld, nem rugott soha kétszer ugyanoda, ahol fájt. Szóval a lányod is nyugodtan megpróbáljatja ezt a módszert, kipróbáltam, jó :)
Egyébként én is izgultam a császármetszés miatt, mert én is úgy születtem, ezért kértem meg először éppen erre a babát :)
Ami a kicsi cicit illeti: attól is frászoltam (úgy látszik, jellemző ez ránk a 70-es évek szériájából), hogy nem tudok majd szoptatni, mert anyu sem tudott, sőt, talán még a nagyiidőből is kerint valami kecsketejes legenda. Szóval frászoltam. No de a szülés után a mellem elérte a diadalmas B kosarat, és azóta is szoptatok. Mandula most 7 hónapos, és 74 cm (vagy már kicsit több is?), a hozzá megfelelő súllyal, és gyakorlatilag még mindig csak szopik. Anyu később elmesélte, hogy lett volna teje, de az akkori szoptatási rendszer (3 óránként 10 perc, 24 óra pihenés után) még a kórházban véget vetett neki.
Ja, és mindenkinek jó a teje, aki rendesen eszik.
Nincs családi átok. Ez nekem is nagy tanulság volt. Ó, és szép az élet :)

Üdv: Sony