Kedves Judit és Sony,

(most kicsit megint ezt a nicket használom, hadd gyűljön a beírás, ha esetleg letiltanának valami miatt, ne kelljen egy-egy válaszra 5 perceket várnom)

Ha én beszélni tudnék azzal a kisbabával, akkor azt mondanám neki, hogy ha tud forduljon be, de ha úgy gondolja neki így jobb, akkor maradjon úgy ahogy jól érzi magát, az a fő, hogy egészségesen szülessen...

sajnos nincsen talonba többször 6-10 ezer forintunk, hogy ilyen kurzusokon részt vegyen a lányom, mint a baba-mama kapcsolattartás.

A szoptatást én nem úgy értettem, hogy úgy hiszem ez valami családi átok lenne, csak eddig valahogy nem jött össze. Én háború utáni gyerek voltam, anyámnak valóban nem volt teje (ő éppenhogy azt hitte, hogy úgyis minden nőnek van teje, én meg állitólag egy hónapos koromban a kiszáradás szélén voltam, mikjor rájöttek a próbaszopáskor, hogy nem eszem semmit gyakorlatilag, olyan 20 grammot szoptam, ezt mondjuk teljes mértékben betudom az akkori nagyon stresszes állapotoknak), nekem az alsőnél volt tejem, a gyerek szopott is (na ja, ő időre spontán született 3400 grammal és jó szopórflexe is volt, a 3 óránkénti szoptatás ellenére is tudott szopni), csak éppen a kórházban nem hívták fel a figyelmemet az egyik mellemen lévő befelé fordult mellbimbóra, és már onnan egy mandulányi csomóval mentem haza, amit akárhogy próbáltam kifejni, egyre csak nőtt, és mikor tyúktojásnyi lett belázasodtam. Mindenféle kuruzslások után az lett a vége, hogy felvágátk a mellemet, kb. másfél liternyi gennyt fogtak fel elsőre, nem akarok túlozni, de tényleg nagyon nagyon beteg voltam hetekig, el is kellett apasztani a tejemet. A másodiknál meg a gyerek nem szopott, kiköpte a mellbimbót, még csak hajlandóságot sem mutatott a szopásra, ugyanakkor nagyon sárga volt, muszáj volt neki ennie, eleinte lefejtem, aztán már a maradék mellem is kezdett teljesen bekékülni (a másik mellemnél átvégták az összes tejmirigyet, és akkor még nem volt semmiféle gépi mellszívó ilyesmi), summa summárum mindkettő tápszeres illetve tehántejes baba volt.

Én csak azt szerettem volna, -illetve szeretném - ha a lányomnak egy normál szülése és normál szoptatása lenne. De mivel énnekem az a dolgom, hogy állandóan aggódjak, most éppen amiatt aggódom, hogy mi van akkor, ha azt a szerencsétlen kis kölköt idő előtt kikapják, emiatt a tej is később indul be és neadjisten ő is besárgul és nem akar szopni mert állandóan aludni fog... na mindegy, ezek végül is nem tragédiák, nyavajgás befejezve. És köszi mindkettőtöknek a választ! :-)