Na, Szabikám, az idén is bészoppantyúztam a "fecskékkel".
Ezek az idén valahogy nagyon elbambáskodhattak, mert különösebb kifogás nélkül hagyták, hogy egy más fajtájú madárpáros kisajátítsa a fészküket. Erre csak akkor jöttem rá, amikor folyamatos vijjogások-csattogások kezdték tarkítani mindennapjainkat. Először azt hittem, hogy a kisfecskék nevelésébe segít be ez a madár, közben kiderült, hogy a nagy francokat, saját fiókái uralják a birtokot, és párjával együtt azokat eteti, meg védi rikácsolásával a sóvárgó macsekoktól.
Na mindegy, mondom magamban csőrösek ezek is, meg tátognak illő módon. Felkészültem a masina "hosszabbítására", majd óvatosan kezdtem megközelíteni macro állásban, és késleltetett exponálással a fészket, mire a két ifjonc minden teketória nélkül kiszállt a fészekből, papa-mama vijjogó drukkolása közepette. A felvételnek lőttek :(((..., nem is látom őket, hogy visszatérnének.

Először a bezdáni Duna-part egyik nyaralójánál tudtam elkapni a gyönyörűséges szájtáti pillanatot, az egy 5-6 sárgacsőrű alom volt, valóban lenyűgöző látványt nyújtottak. Na, a gazda gyerkőcei azon nyomban le is stopolták a felvételeket, hogy feltétlenül küldjek apuciék emilcímére. Emiatt több kép is számításba jött, amelyeket a bulizó csapatról készítettem.
Na vajon mi történt? A letöltés körüli bénázások során valamit mellényúltam, és egy az egyben elveszítettem az azon a napon készült 40-50 felvételt. Nem győztem mentegetőzni, amikor követelték ígéretemnek megfelelően a leküldésüket.
Úgyhogy gyönyörködöm továbbra is a te fecsekéidben :))....

Mijo