Mmmmm, Commodore Világ. Gyerekkori jóbarátom ismertetett meg vele - nála láttam először a görbe lábú nindzsás újságot :)

Emlékszem, akkor kezdtünk ismerkedni a számítástechnikával, s mivel nekem amúgy is azonnal szerelem szövődött a C64-gyel, édesanyám beíratott az újpesten akkor frissiben átadott Faipari Szakközépiskolában elindított C64-es programozói tanfolyamra. Mindenki - én legalábbis biztosan - megszeppenten érkezett az első órára, sokunkat anyuka hozott (akkor kb 10-12 évesek lehettünk). Az egyik srácnál megláttam a batmanes fedelű CoV-ot - azonnal volt miről beszélgetni :)

A CoV számomra nagyon sokat adott, és én is a CoVboy levelezését szerettem a legjobban. Bár én mindig a végére hagytam, had fokozódjon a hangulat :) Előtte minden leírást elolvastam, már csak a stílus miatt is. No meg CoVboy beszurkálásait sem lehetett kihagyni :) Az életérzés már elkísér engem, amíg élek. De szerintem mást is - aki ezt átélte, az tudja, miről beszélek.

Nagy kedvencem volt például a magnós mese :) Valamelyik CoV hátoldalán volt a királyfiról meg a magnófejállítás rejtelmeiről :) Jókat röhögtem rajta, pedig nekem sosem volt kazettás egységem (rögtön floppy-val kezdtem).

Emlékszem, a Secret of the Monkey Island leírását csak a stílusa miatt vagy 5-ször (!!) elolvastam. Azt a játékot pusztán aztért töltöttem le kb másfél éve valahonnan, mert olvastam a CoV-ban, és át akartam élni ténylegesen is azt az érzést, amit anno az újság adott (elég sokminden ment fejből is, még mindig emlékeztem a szöveg nagy részére a CoV-ból :) ).

Ez sajnos visszahozhatatlan, de ez az élet rendje. Édesanyám is szokta néha emlegetni a kommunista építőtáborok hangulatát... :) Mindenesetre amikor meghallom vagy meglátom hoszú idő után azt, hogy CoV, mindig végigráz a hideg :) Egyszerűen átadhatatlan, mit adott az újság; hiába olvassa már el bárki most a régi számokat, aki nem élte át...

Sy