Kedves Judit!
Most már elvileg csak két hetem van a szülésig. Nagyon változékony a fizikai és a lelki állapotom. Néha kifejezetten jól érzem magam, viszonylag könnyedén mozgok, és vidám vagyok, máskor ólmosan nehéznek tűnik minden. A szüléstől persze tartok, de próbálom átengedni magam annak a gondolatnak, hogy ha már majdnem teljes kilenc hónapot kibírtam, akkor az előttem álló eseményeket is túl fogom élni. A másik önerősítő gondolatom az, hogy a főszereplő a megszületendő gyerekünk, akinek a sorsával – persze nem a vulgár horoszkópok szintjén – nagyon is összefügg a születése ideje és mikéntje, ezért hagyni kell, hogy ezeket ő irányítsa, az én dolgom, hogy ebben a segítségére legyek. Az igazi félelmeim inkább a szülés utáni időkre vonatkoznak: hogy fognak zajlani a mindennapjaink? Mennyire és hogyan változik meg a kapcsolatom a férjemmel, és hová lesz az én belső világom? 
Gondolom ezeken minden első gyerekét váró nő elgondolkozik és nyilván mindenki fél egy kicsit, talán leginkább az új szereptől. Szerinted hogyan oldhatók ezek a félelmek? Előre is köszönöm a válaszodat.
Dóra