vsz!
Őszinte részvétem. Átérzem bánatodat/fájdalmadat/haragodat/kétségbeesésedet. A miénket tavaly szeptember 7-én lopták el. Egész nap elég jól elvoltam, aztán este, lefekvés után elsírtam magam. Mondtam a férjemnek, hogy "de hiszen ez volt az első autónk, ebben hoztál haza az első randiról, mentünk az első nyaralásra, nászútra, ezen tanultam meg vezetni, mennyit csókolóztunk benne a szakadó esőben a ház előtt, amikor egyszerűen őrültség lett volna kiszállni stb.stb.". És keresztülömlött bennem a sok emlék, és én azt az ócska járgányt úgy megsirattam, mintha egy családtag halt volna meg. Nagyon xar érzés. Szerencsére a biztosító elég rendesen fizetett, dehát a sok utánajárás, procedúra... :-(

Mindenesetre annyit megígérhetek, hogy nyitott szemmel járok-kelek (hátha!), szóval Rákoskeresztúr és Rákoscsaba irányába figyelve leszen a járgányod! :-)