Kedves sierra:

 

1. "Kiindulópont: a szavazásra jogosult állampolgárok jó része nem képes racionális döntést hozni a választáson, mivel annak bonyolultsága meghaladja a szintjét"

 

Téves kiindulópont: az emberek racionálisan döntenek, csak éppen nem az célfüggvényük, mint Neked. Te persze mondhatod, hogy a Tiéd a jó, meg azt is, hogy annál több szavazata legyen valakinek, minél inkább azt gondolja, amit Te, de a demokrácia ettől alapvetően különbözik.

 

Mint láthatjuk, a legtöbb budapesti polgár azt akarja, hogy a főpolgármester egy magas, snájdig, jó megjelenésű, határozott és magabiztos ember legyen, tehát ilyent választ. ezzel a többséggel szemben Te szerethetnéd azt, hogy a főpolgármester a város ügyeit jól és takarékosan intéző, racionális, rendszerszemléletű egyén legyen, ilyent azonban eleve nem is jelölnek.

 

2. "növelni kéne azok befolyását... akik... képesek az ígéretek számontartására és értékelésére".

 

Alapvetően téves az az elképzelésed, hogy azok, akik "képesek az ígéretek számontartására és értékelésére" meg is teszik ezt, és ennek alapján döntenek. Hát nem. Minél inkább képes valaki az ígéretexámontartására és ellenőrzésére, annál inkább megbocsátja, ha a "sajátjai" eltérnek azoktól, és annál inkább elítéli az "ellenséget", ha a legcsekélyebb differenciára bukkan. Éppen az értelmiség az a réteg, amelynek nagy-nagy többsége nem azért nem olvas pártprogramot, mert annak "semmi köze a valós politikai folyamatokhoz", hanem azért, mert bármi álljon is benne, az ő döntését az semmiképpen se befolyásolja; azt ő már régen meghozta. Minél inkább értelmiségi valaki, annál inkább előítéletes, annál kevésbé győzhető meg. Ha a "mennyi kétszer kettő?" politikai kérdés lenne, élesen szembenálló táborokra szakadna az ország, és mindkét tábor mélyen meg lenne győződve a maga igazáról.

 

Ha a választást a legcsekélyebb mértékben is programokhoz és azok megítéléséhez kívánod kötni, azonnal és teljesen ki kell zárnod a választók közül az értelmiséget: a többiek még képesek ilyen alapon dönteni.

 

3. Arisztokratizmusod alapja alighanem metrokógiai (méréstani) ismereteid hiányosságaiban keresendő. E lukakat befoltozandó, hadd mondjam el, hogy minden mérésnek van rendszeres és véletlen hibája. A rendszeres hiba az, amivel a mérés várható értéke a tényleges, mért dologtól különbözik: a műszer mindig "húz" valamerre. A véletlen hiba eseti jellegű: sose mérsz még egyszer ugyanannyit (hol több lesz, hol kevesebb, hol kékebb, hol barnább). Esetünkben az Általad idealizált értelmiség véletlen hibája icike-picike lesz: derék intelligenciánk az összes, a döntéshez szükséges tény birtokában, azokat helyesen interpretálva és reendszerbe foglalva ítélkezik. Nagy lesz viszont ennek a döntésnek a rendszeres hibája: derék értelmiségieink nagy ívben tojnak a mégoly helyesen értelmezett tényezőkre is, és előítéleteik alapján döntenek. Bagarja uram, a béke barátja viszont egyáltalán nem veszkölődik a tények önálló megismerésével: fölcsippent valamicskéket ettől-attól-amattól, és jól-rosszul megérti őket: Bagarja uram iszonytatóan nagy véletlen hibával dönt; a rendszeres hibája viszont elhanyagolható.

 

Nomármost a demokrácia arra az alapvető statisztikai felismerésre épül, hogy a döntésben részt vevőxámának növelésével a véletlen hibák kioltják egymást: minél többen vesznek részt a döntésben, annál jobban döntenek. Eközben a résztvevőxámának növelésével a rendszeres hiba "összeadódik": ahogy csökken a véletlen hiba, úgy nő a döntésben a rendszeres hiba "súlya".

 

Fosszuk meg szavazati jogától az értelmiséget!

 

(Ez itt nem az én követelésem, hanem a Te álláspontod logikus konklúziója — brrrr.)