Hmm, a diktatúra mellett kell érvelnem a demokrácia ellenében? Népszerűtlen feladatot adtál (persze ez engem, mint antidemokratikust, nem rendíthet meg :o) ).

 

Mielőtt hozzáfognék, még egyszer leszögezném, hogy én nem a voksolási jog kevesek általi monopolizálását szorgalmaztam, hanem a voksok teljesítmény szerinti indexálását. Ha ennek a következménye nem a poldöntésekből való tömeges kiszorulás, hanem mondjuk az Alkotmány tömeges biflázása lenne (amennyiben az MTA erre hegyezné ki a dolgot), az engem egyáltalán nem keserítene el. Kétségtelenül az elöbbi lenne a valószínűbb forgatókönyv - de az mindenkinek az egyéni döntésén alapulna, hogy hajlandó erre időt, vesződséget áldozni, vagy inkább nem éri meg neki a dolog.

 

No, akkor.

Arról ugyebár nem tudok reflektálni, hogy a tömeg és a kevesek mikor hozták racionálisan és mikor érzelmi alapon a döntéseiket, de a tömeg vs. oligarchisták kérdésben esetleg tudok újat mondani.

Tehát a kérdés az, hogy "mikor voltak/lehettek jobbak a kevesek ... döntései a sokak ... döntéseinél (a diktatúra a demokráciánál)!"

 

Hérodotosz A görög-perzsa háború c. művében a harmadik könyv 80-82. caputban leírja azt az esetet, mikor Kambüszész halála után a trónt két mágus bitorolja, akiknek egyike Kambüszész öccsének adta ki magát. Rájött erre hat perzsa főúr, plusz Dareiosz, aki később csatlakozott és merényletet követtek el a mágusok ellen. Miután megölték őket, felmerült a kérdés, hogy mármost mit tegyenek az ország ügyében.

 

"80. Öt nappal később, amikor már őjra nyugalom volt, összegyűltek a mágusok ellen fellázadt férfiak, hogy megbeszéljék az állam helyzetét. Itt olyan beszédeket mondtak, amelyeket sok hellén talán el sem hisz, pedig csakugyan elhangzottak. Otanész azt javasolta, bízzák a birodalom kormányzását az összes perzsára. "Az a véleményem - mondta -, hogy ne uralkodjon rajtunk többé egyetlenegy ember, mert az nem helyes és nem jó dolog. Hiszen tudjátok, hová fajult Kambüszész határtalan dölyfössége, s volt részetek a mágus gőgjében is. Hogyan is tehetne jót az államnak az egyeduralom, ha az uralkodó azt csinál, amit akar, és senkine nem tartozik felelősséggel? Ekkora hatalom a világ legkiválóbb emberét is eltorzítaná. A korlátlan bőség felfuvalkodottá tesz, az irigység pedig különben is veleszületett tulajdonsága az embernek. Ha ez a két dolog aztán összetalálkozik, abból lesz a legnagyobb gonoszság, mert a felfuvalkodott és irigy ember sok kegyetlenségre képes. Márpedig egy uralkodónak, akinek mindene megvan, ami jó, nincs oka irigységre. És mégis azt látjuk, hogy a polgárokkal fonák módon viselkedik. Irigyli a jóktól, ahogy élnek, sőt azt is, hogy egyáltalán léteznek, a hitványakban leli örömét, s szomjas füllel issza a rágalmakat. És ami a legvisszásabb: arra, aki mértékletesen fejezi ki tiszteletés, megharagszik kevesellvén a bámulatát, de arra is megharagszi, aki túlzásba viszi tiszteletet, sokallván a hízelgését. S a legrútabb tettei még csak eztán következnek: lábbal tiporja az ősi hagyományokat, erőszakoskodik az asszonyokkal és ítélet nélkül kivégeztet vádlottakat. Ha viszont a nép uralkodik, annak már a neve is szép: jogegyenlőség. Aztán meg a nép sosem ragadtatja el magát annyira, mint egy egyeduralkodó. A hivatalokat sorsolással osztják el, viselésük felelősséggel jár, és minden ügyben a közösség dönt, együtt." Így hangzott Otanész indítványa.

81. Megbüzösz viszont a kevesek uralmát, az oligarchiát támogatta, és így beszélt: "Amit Otanész az egyeduralom eltörléséről mondott, azt magam is helyeslem. De nem a legjobb tanácsot adta, amikor azt javasolta, hogy bízzuk a tömegre a hatalmat. Mert a hitvány néptömeg ostoba és felfuvalkodott. Márpedig tűrhetetlen volna, ha épp csak megszabadulva az egyedurlakodó féktelenségétől, a tömeg féktelenségének esnénk áldozatául, Mert ha a szarnok tesz valamit, azt legalább megfontolja, a tömeg azonban nem képes fontolgatni. Hogyan is volna megfontolt, aki tanulatlan, aki nem tudja, mi a szép és mia az illő, aki ész nélkül nekiesik az államügyeknek, és úgy rohan, mint egy kiáradt hegyi folyó? Válasszák a népuralmat azok, akik rosszat akarnak a perzsáknak, mi azonban válasszunk egy testületet a legkiválóbbakból, és azokra bízzuk rá a hatalmat. Bizonyára mi is köztük leszünk: a legkiválóbb embereknek a tanácsa is a legkiválóbb." Így hangzott Megabüzosz  indítványa. Harmadiknak Dareiosz mondta el véleményét, a következő szavakkal.

82. "Én azt gondolom, hogy Megabüzosz jól beszélt a népről, de nem jól az oligarchiáról. Mert tegyük fel, hogy a három lehetőség, a népuralom, az oligarchia és a monarchia a maga legtökéletesebb formájában megvalósul. Szerintem ekkor az utóbbi jobb a másik kettőnél. Mert a legkiválóbb embernél semmi nem lehet jobb. Nagyszerű képességei segítségével hibátlanul uralkodna a néptömegeken, terveit ő tudná a leginkább eltitkolni a gonosz emberek elől. Az oligarchiában viszon sokan használják képességeiket a közjó érdekében, és heves viszályok támadhatnak köztük, mert mindegyik első akar lenni, és a maga elgondolását akarja megvalósítani. Így aztán ellenségeskedni kezdenek, ami párotskodáshoz vezet, a pártoskodásból pedig előbb-utóbb vérontás lesz. A vérontás után aztán visszatérnek az egyeduralomhoz, amely, íme, a legjobb. Ha a nép uralkodik, bizonyosan meggyökerezik a gonoszság. Márpedig ha az államban gyökeret vert a gonoszság, a gonoszok nem fordulnak egymás ellen, hanem erős barátságra lépnek, mert akik ártani akarnak a közösségnek, azok mindig összetartanak. Így megy ez mindaddig, amíg nem áll valaki a nép élére, és el nem kergeti a gonoszokat. Ezt az embert aztán addig csodálja a nép, amíg a csodálattól egyeduralkodóvá nem lesz. Amiből ugyancsak kiviláglik, hogy a legjobb az egyeduralom. Száz szónak is egy a vége: honnan ered - kérdem - ez a mi szabadságunk, és ki adta nekünk? A nép? Az oligarchia? A monarchia? Minthogy bennünket egyetlen ember ajándékozott meg a szabadsággal, azt indítványozom, hogy a monarchiát - az egyetlen ember uralmát - részesítsük előnyben. Különben se változtassuk meg ősi hagyományainkat, mert az nem vezet jóra."

 

Dareiosz szabadítóként Küroszról beszélt, merthogy Kürosz előtt a perzsák a médek alávetettjei voltak. De ez mindegy is, mert nem valószínű, hogy akár egyetlen szó is elhangzott volna ebből Perzsiában - merthogy a jegyzetek szerint ez a rész Hérodotosz korának tipikus hellászi vitáit tükrözte, nem a perzsa állapotokat.

 

A görögök, a demokrácia feltalálói között nem uralkodott egyetértés, hogy a demokrácia az a jó, a türannosz az meg a rossz. Mindkettőt kormányzati formának vélték és a megítélés attól függött, hogy kit (kiket) láttak a város élén: a legalkalmasabbakat, vagy nem, illetve hogy a polgárok között meg volt-e a politikai erkölcs. Ha ezek teljesültek, akkor az adott kormányzat jónak számított és a forma mindegy volt.

 

Platón szerint a demokrácia egyenesen a csőcselék uralma. Platón arisztokratikus hajlamokkal megáldott ember volt.

Arisztotelész ellenben a demokráciára voksolt, de porhanyósnak tartotta, ezért a szétesés által látta fenyegetettnek.

Szókratész úgy gondolta, hogy az ideális kormányzathoz ebből is, meg abból is lopni kell.

 

Ha hihetünk Thuküdidész A pelopponnészoszi háború c. könyvének, akkor az Athén vezette, demokráciákat tömörítő Déloszi szövetéség sokkal kegyetlenebb, igazságtalanabb, és zsarnokibb módon járt el az uralma alá került területekkel, mint ellenlábasa, a oligarchikus Spárta, mely az etikai kérdés mellett katonailag is legyőzte ellenfelét. Különösen Braszidasz király hadjáratai idején volt szembeszökő, hogy hány és hány városállam pártolt el a déloszi szövetségtől és álla a kvázi felszabadítóként érkező spártai király mellé.

 

A középkorban Aquinói Szt. Tamás (és vele a fő ideológus, az egyház) úgy gondolta, hogy demokráciáról szó sem lehet, mert abban a többség uralkodik, és tekintve, hogy a többség szegény, ezért képtelenség, hogy a szegények uralkodjanak a gazdagokon. Ez az egyház hierarchikus gondolkodási módját tekintve nem is volt csoda. A középkorban nem is sikerül a demokráciának utat törnie magának, csak Svájcban. De ott sem lehet azt mondani, hogy a demokrácia önmagában jobb viszonyokat teremtett volna, merthogy semmivel nem éltek jobban a svájciak, mint mondjuk Itália. Velencében viszont a Köztársaságot az oligarchia vezette, no ők jobban is éltek, Velence nagyon gazdag volt (persze nem kizárólag ettől).

 

A polgárság kialakulása után a demokrácia még mindig elég szörnyű dolgokat képes véghezvinni. Példának okáért éppen Svájcban, Kálvinék égetnek inkvizícióhoz méltó buzgalommal eretnekeket, amiből látszott, hogy hiába a kantoniális köztársaság, attól még önmagában nem lesz jobb semmi a korszellemnél. A francia polgári forradalom után a demokrácia és olyan terrorba forduló jakobinus diktatúrát zuttyantott a franciák nyakába, hogy gyorsan visszacsinálták a dolgot még van negyven esztendőre.

 

A polgárság és a kapitalizmus aztán közös erővel győzelemre vitte a demokráciát, először az atlanti államokban (USA, NBR, Hollandia) és mára alapvető elvárássá lett, hogy valaki demokratikusnak vallja magát. De még a demokrácia sem járt automatikusan az általános választójoggal. Nagyon hosszú ideig még a nyugati országokban sem volt általános választójog, éppen svájc vonakodott nagyon sokáig a nők számára választójogot adni, egészen 1947-ig, ha jól csalódom. De nem csak nemi, hanem vagyoni és kulturális mécékhez is kötötték a választójogot. Csak a második világháború utáni időkben válik dominánssá az egyenlő és általános választójog.

 

Ám a legjobb gyakorlati példa, hogy a demokratikus legitimáció mennyire nem működik ma, az Európa legnagyobb politikai projektjénél figyelhető meg. Az európai uniós integráció ugyanis teljességgel nélkülözi a tömegek támogatását. A tömegek ezen probléma hol vajmi csekély érdeklődést mutatnak, hol pedig elutasítják az egészet (mire ezt befejezem, elég jó euroszkeptikus lesz belőlem... :o) ). Az európai integráció mikor előrehalad, az sosem a tömegek akaratából halad előre, hanem azért, mert az elit, a tömegeket a megbízhatatlanságuk miatt az ilyen döntésekből teljesen kizárva sikeresen megállapodott egymással és a kínkeservvel kiizzadt kompromisszumos végeredménynek megfelelően a közvéleményt előrelökdöste. Szó nincs róla, hogy az integrációs igény alulról fakadna, demokratikusan a tömeg elképzeléséből. Nem. Az elit mozgatja a dolgot, még csak nem is annyira a politikusok, mert ők csak kivitelezik az egészet, hanem azok az ideológusok és gondolkodók, akik hisznek benne, hogy a világjelenségekkel akkor tudunk legjobban megküzdeni, ha Európa számtalan nemzetét egységbe kovácsoljuk. Csakhogy ez egy olyan picuri kisebbség meggyőződése, mely tömegarányaiban eltörpülne azokhoz képest, akiknek ezt az egész integrációs kínlódást és színjátékot meg kellene szavazniuk és akiknek nem ellenkező meggyőződése van, hanem semmilyen meggyőződése nincs a témában.

Namost nem véletlen, hogy az EU integrációt nem bízzák a tömegre. Te, meg én meg vagyunk győződve, hogy a dolog jó, de már arról Európa közvéleményét totálisan nem sikerült meggyőzni, hogy ezt nekik annyira akarni kéne, hogy néha-néha elzarándokoljanak szavazgatni ilyenolyan ügyeiben. Nem. Távolmaradnak, mert nem értik az egészet. Halvány lila segéd fogalma sincs ma szinte senkinek, hogy konkrétan miért lenne már jó ez az EU. Pontosan azt válaszolnák rá az emberek, amiket neked Demszky-ügyben válaszoltak: hát mert az EU úgy általában jó és a jövő záloga. De hogy miért, az homály. És ennél világosabb képet az elmúlt ötven év (!) folyamán nem sikerült az emberek fejébe ültetni a létező legeslegnagyobb szabású politikai manőverről.

 

De ennek ellenére te is akarod, meg én is akarom. Pedig demokrácia az EU kialakításában eddig vajmi kevés akadt*. Így hát mindkettőnk meggyőződése, hogy az oligarchia ez esetben jobban működik, mint a demokrácia. QED.

 

* Miért? Mert az emberek ezzel nem tudnak és nem akarnak foglalkozni. Az adóbevallás kitöltésére rá vannak kényszerítve, de az EU ügyeinek tanulmányozására nem lehetnek. Márpedig, ha nincsenek, akkor ennyire nem érdekli őket és pont. Ugyanúgy, mint a politika általában, ha jól mennek a dolgok. Nem informálódnak, de azért szavazati joga mindenkine van. Egyenlő mértékben.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

De mégegyszer, hogy nehogy teljesen elássam magam a közvélemény előtt: én nem zárnék ki senkit, a teóriámmal a döntéshozatalból, csak infoellátottsági szintjének megfelelően súlyoznám véleményét a választáson.