Kedves Krisszima!

Problémád teljesen érthető, és azt hiszem nem vagy egyedül vele! A gyerek születésével nagyon sok minden megváltozik a
az ember és közvetlen környezete életében. A nőből és férfiból apa és anya is lesz, az anyuból, apuból nagypapa
nagymama és így tovább. Ez természetes folyamat, és az is, hogy sajnos vagy nem sajnos nincsen nyereség veszteség
nélkül. És ez még egy oly gyönyörű dolog esetében is így van, mint a szülővé válás. Ebbe az is beletartozik, hogy
néha a régi barátok is eltávolodnak egy időre, vagy akár örökre is. Ez persze fájdalmas, elhiszem. DE jönnek új
barátok, új emberek, akikkel hasonlók a problémáitok, hasonló élethelyzetben vagytok. Csak észre kell venni. Egy
anyaságról szóló könyvben olvastam, hogy meg kel becsülni a játszótéri ismerősöket is. Először én is tartottam
tőlük, de ma már nyitottabb vagyok a játszótéri beszélgetésekre is. Ezek persze sosem olyan mélyek, mint egy igaz
baráti beszélgetés, de adott estben igazi barátokra is lelhet az ember. Mióta anya vagyok én is vesztettem el sajnos egy-két régi barátot,
de nyertem is új, nagyon értékes embereket. Vannak olyan barátaim is akikkel nem beszélek akár hónapokig, de amikor
találkozunk ugyanonnan tudjuk folytatni a beszélgetést ahol abbahagytuk.
Azt tanácsolom neked, hogy legyél egy picit nyitottabb az új emberek társasága felé, és ne próbálj görcsösen
ragaszkodni a régi kapcsolatokhoz. Az igazán értékes kapcsolatak biztos megmaradnak,
akik pedíg azért hanyagolnak, mert mióta "gyerekes" lettél nem férsz be a társaságukba, valószínűleg nem tartoznak ezek közé.
Amit a férjedről írsz az is teljesen érthető, és ahogy tapasztalom szintén nem egyedülálló történet.
Hogy messzire ne menjek, többé - kevésbe nállunk is jellemző állapot.
Szerintem az a fontos, hogy egy kapcsolaton belül a felek érezzék, hogy egymásért is dolgoznak,
és ne a kapcsolatukból kifelé nézzenek, hanem befelé építkezzenek. Ez sokszor nehéz és fárasztó, de ha a mindketten
becsülik a másik munkáját akkor könnyebb elviselni. Biztos a párodnak is szüksége van kikapcsolódásra próbálj meg ilyenkor csatlakozni
hozzá. Az is jó módszer, ha minden héten előre megbeszélitek, hogy mikor lesz közös program és ehhez megpróbáljátok
tartani magatokat, és akkor van mit várni akkor is, ha éppen megy a hajtás. Próbáljatok meg két hetente, havonta egy hétvégét csak kettesben tölteni,
vagy elutazni valahová, és ezt jó előre szervezzétek meg, és akkor megint lehet valami közösre készülni. DE addíg is
nagyon fontos, hogy minden nap örizzétek a lángot, akár egy öleléssel, akár egy kedves szóval!
Sok sikert! üdv: Judit