Annak különösen örülök, hogy ő mennyire meg akar gyógyulni, szerintem ez sokat fog segíteni neki.  Mondtam a sógornőmnek, hogy azér látgasson meg máregyszer a hugi ha ráér, én is szeretném a tulajdon szemeimmel felmérni a különbséget... az igazság az, hogy én már nagyon régen yganakodtam, hogy vele ninscen rendben valami, sokmindenre gondoltam, elsősorban az öcsém otthoni viselkedésére, valahogy nem jutott eszembe a pánikbetegség... lehet, hogy azzal a szerencsés esettel állunk szemben, hogy valamikor a serdülőkor táján valamiféle hormon lefagyott az agyában, és ezt most a tablettákkal tudják pótolni... tudom, laikus magyarázat, de ebben reménykedek.