Kedves Fenerossz!

  A mandulafa kivágása mindenképpen büntetés. Ha egy kicsit száraz, akkor olyan, mintha bútorlapban lennél, ha meg friss, akkor meg az a baj.

  Amikor először volt szerencsém kigáncsolni egy mandulafát, akkor az láncfűrész konkrétan szikrázott. Azt hittem, hogy valami szög van benne. Nem volt. Aztán azt mondták, hogy a fa olyan kemény, hogy azért. Baromság. Aztán az derült ki, hogy a az szikrázik, hogy a lánc kenése kevés. Ezért a lap és a lánc forrósodik, és azt a kevés olajat, amit kap simán elgőzöli. Ezek után a lánc hajtószem nyúlványai is kopnak, és a vezető is, ezért billeg ide-oda a lánc, eztán még több olaj kéne, és visszatérünk az elejére. Egy nem megfelelően összeállított szerkezettel egy derékvastag mandulafa ki tudja teljesen csinálni a vezetőt, ami 5-6000 Ft-től kezdődik. Durva.

  Ma úgy vágjuk az ilyen kemény fákat, hogy az olajszivattyú teljesítményét a legnagyobbra állítjuk (Husqvarna), és csak borotvaéles (tényleg) lánccal, és zsírral kinyomott vezetővel megyünk neki. Meg egy második lánccal is, hogy gyorsan tudjunk cserélni, és csak este egyszer kelljen végigélezni mindent. És azt is csak reszelővel, hogy ne lágyuljon az éle ki. Meg csak masszív, másfeles lánc jöhet szóba, mert az 1,3-as az hagymát vágni jó. Meg nyárfaágat.

  Amúgy meg anyagszerkezetileg az van, hogy a kemény fa attól igazán kemény, hogy sűrűek a rostjai, azok vékonyak, és nem is könnyen választhatóak el egymástól. Ez jellemző a mandula törzsére is. Ennek következtében néz úgy ki a dolog, hogy szakítani nemigen tud a lánc, hanem konrétan nagyon el kell minden rostot vágnia. Meg a büntetően kemény kérget is, ha előtte lánckímélően nem bontottad le.

Nekem ezek a mandulás büntető tapasztalataim.

Üdv, Zöldlomb