Tisztelt László Csaba!

 

Öröm az Ön mentalitását látni, hallani.

 

Kérdéseim:

 

1. Vajon lesz arra valaha is hajlandóság, mind a vezetők, mind a játékosok részéről, hogy időt és pénzt szánjanak arra, hogy pszichológusok hada vegye körbe csapatát? Hasonlóan, mint a női kéziseknél, úgy gondolom a magyar focistáknak is (NEM SZÉGYEN, SŐT!) szakemberek kellenek, akik megtaníthatják nekik, hogy egy brazil válogatott ellen is lehet tisztességesen játszani. Nem akarom bántani Önt, de a játékosainak mélységesen szégyellniük kell most magukat, mert egy kutyaütő Basel vert el minket.

 

2. A másik problémám pedig a fizikai teljesítmény. Miért van az, hogy mindenki leáll az 55. perc után? A játékosok túl sok pénzt keresnek ezért a produkcióért és agyban lesznek "fáradtak", ahogy ezt ők sokszor mondják. Talán pihentebbek lennének agyban, ha nem a nagyzolási mániák terhelnék le agyukat. Nézzék meg (Ön tudja jól), a Bundesliga utolsó csapatai is megdöglenek a pályán a meccs végére. Ilyet hol látunk a Fradinál?

 

Kellemes Ünnepeket és jó pihenést Önnek és szeretteinek.