Kedves Judit!

Nagyon elgondolkodtató, amit írtál.

1. Valóban nem vagyok egy anyatigris típus. Szeretem a kerek dolgokat is, amik mérhetőek és teljesíthetőek. Azt hiszem a szülés után meg is csapott a depi szele és úgy éreztem nem tudok majd gondoskodni erről a kis csöpségről és akkor úgy éreztem a mérleg, a pontos számok, a pótlás segít. Napközben nem jelent gondot az összebújás, az óránkénti szoptatás, csak azt nem értettem, ha a picinek ez létfenntartás is, miért nem szopja ki a mennyiséget?

2. Az első 3 hétben ragaszkodtam az anyatejhez. Peti le is fogyott és a családom azt mondta, hogy miért nem adok neki tápszert, de én hajthatatlan voltam. A 3. hét végére az orvos is azt mondta muszály. A családom pedig: látod nekünk volt igazunk. Összetörtem, de nem adom fel!

3. A párommal nagyon össze vagyunk nőve, mindenhová együtt jártunk, mindent együtt csináltunk. A terhességem elején meg is beszéltük, hogy a gyereket integráljuk be az életmódunkba és nem fordítva. Terhességem alatt és most is heti 2* járunk konditerembe, havonta 1-2-szer bulizni, sporteseményekre stb. Ehhez persze kell egy nagymama, aki vigyázz Petire. Oda viszont nem lehet éhesen vinni és még pótlást is kell vinni, hátha megéhezik (amit persze a nagyi, már éhes volt mondattal minden esetben beletöm). Amikor egyszer nem akartam elmenni bulizni, akkor férjem megjegyezte, hogy én már csak a gyereknek élek és nagyon befordultam. Ha ezt tudja, akkor még várunk pár évet a gyerek projekttel (én 28, ő 30). Tehát nem szeretnék két ember közt választani, nem szeretném elveszíteni a páromat, aki mellesleg a gyermekem apja. Lehet, hogy ezért is alakult így ez a szoptatás dolog?

4. Anyukám 3 hónapig szoptatott, de nála rosszak voltak a külső körülmények (építkezés, szörnyű anyós, no segítség). Mindenben segít, hogy nekem tovább sikerüljön. Két technikai kérdés: óránkénti szoptatásnál a fejés elmaradhat? Annyira gubózzunk be, hogy sétálni se menjünk el? Köszönöm. Beszerző