Szia!
Én ugyan nem vagyok gyakorló anyuka, oviban dolgozom, és így már néhány éve látom, hogy a gyerekeknek nagy élmény hinni valamiben, és egyáltalán nem trauma dem a Mikulás mese sem a Jézuska, angyalka mese, ha nem érzi a gyerek, hogy eröltetett a dolog a szülők részéről.
És én a magam tapasztalatából látom, hogy nagyon jó volt ez a mese, és nem buktam ki, amikor megtudtam, anyuék csempészkednek ezerrel :)
Amúgy az oviban egyáltalán nem ritka, hogy mesélünk a kicsiknek, amikor nem arra kellene figyelniük, amire figyelnek éppen. És egyáltalán nincs rossz hatással rájuk. Egy óvodás és az annál kisebb gyerekek világa a mese, és hidd el, egy gyerek hamar megtanulja, hol a valóság és a mese közti határ. Így amikor majd elkezd fantáziálni (kb 4-5 éves kortól) az nem azért van, mert hazudni akar, hanem a mese, a fantázia világa az övé akkor. És a tapasztalat az, ha ilyenkor nem partner a szülő, óvónő, sokkal nagyobb kárt okozhatnak. Nem azt mondom, hogy mindent rá kell hagyni, persze a határokat meg kell találni, mi az, ami még belefér, mi nem, de szeintem nyugodtan lehet hagyni a mesében amíg lehet. Persze van egy időszak már (óvodás kor vége) amikor már nem "normális", ha állandóan fantáziál, annak azért már oka van, ami nem a fejlődési lépcsőfokhoz tartozik. ezt is észre kell venni, általában az oviban ez meg is történik, ha ott is csinálja, de ez már más dolog.
Amúgy én az oviban szinte mindenben arra támaszkodom, hogy mit tapasztaltam én akkor, amikor gyerek voltam, mi volt jó nekem, és mi nem, és ezek alapjai annak, ahogy a gyerekekkel foglalkozom. És a tapasztalat az - tudom, beképzeltségnek tűnik, de külső forrásokra támaszkodva mondom - hogy ez nagyon jól működik. Én annyit látok ebből, hogy a gyerekek minden nap keresnek, ha nem reggel vagyok, vagy ha iskolában vagyok, és mosolyogva, boldogan jönnek oviba. Ez mindennél többet jelent számomra, és ismét bebizonyosodik, ha olyat csinálok, amit anyuék is csináltak velem, és az nekem jó volt.
Kicsit hosszú lettem, ne haragudj.
Sok sikert!
Zoé
