Kedves Beszerző!

Az a rossz hírem van a párod számára, hogy apuka lett, és most már semmi sem lesz ugyanúgy, mint azelőtt volt!
Most már örökre osztozkodnia kell rajtad a fiával. Ez veszteség, de lett egy kisfia, akinek ő lesz a példaképe, akivel focizhat, akire büszke lehet, ez nyereség!
Nem kell választanod a két szeretet ember között, hiszen nincs meg a választási lehetőséged. Anya vagy és feleség egyszerre. Meg kell tanulnod ügyesen lavíroznod a két szerep között, lehetőleg
úgy, hogy megmaradj nőnek és még jól is érezd magad a bőrödben.
 Ez nem egyszerű feladat, de ez benne a művészet. Úgy gondolom ezt meg kell tanulnod,
mert ahogy írod a te mamád sajnos a körülmények miatt nem tudott túl sokáig szoptatni téged.
A szülés után minden kisbaba először veszít a súlyából, aztán kezd szép fokozatosan hízni.
Ha a családod eleve úgy gondolta, hogy te nem fogsz tudni szoptatni, akkor nehezebb helyzetben vagy.
 Sajnos, tévesen,
sokan úgy gondolják, hogy a szoptatási kézség öröklődik. Ez biológiailag nem igaz, de lelkileg gyakran előfordul.
Én úgy gondolom, hogy a fiad küzd az elsődleges szerepért, és talán ezért nyűgösebb.
Érezheti a dilemmát benned, hogy meg akarsz felelni a férjenek is, és te akarsz irányítani.
De ahogy már
írtam az első kb. 9 hónapban a baba anyát és apát eszik! Ez az időszak nem a bulizás és a kondizás ideje. Ha ezt az első
időt a gyereknek tudod adni a életedből az később ezerszeresen megtérül. Annyit bulizhattok még életetben amennyit csak akartok,
 de a baba most szívja magába, a zsigereibe mindazt amiből egy életen át táplálkozni fog.
A férjed is hamarabb visszakap téged, ha hagyja, hogy most szinte teljesen a kisfiatoknak élj, mert
így sokkal hamarabb lesz önszántából önálló, kiegyensúlyozott gyerek. Ha érzi, hogy elvárások
 vannak vele szemben, akkor szorongani fog és ezerrel kapaszkodik beléd, sírással, nem evésel.
 Úgy, hogy kénytelem legyél rá odafigyelni!
Természetesen sétálni nyugodtan kimehettek. Csináljatok hármasaban programokat. Járjatok gyerek koncertekre, uszodába, játszótérre.
Hátha a férjednek is előjönnek gyerekkori kellemes élményei. Az természetes, hogy a gyerek idővel integrálódik a családba.
 Ezt nem kell előre eldönteni.De fontos, hogy idővel!
Az első évben én a teljes átadás híve vagyok, a nevelés ráér késöbb is!   Ha óránként szoptatsz szerintem felesleges még fejni is, de meglátod, ha képes vagy elvárás nélkül átadni magad az anyaság művészetének, és nem foglalkozol a kívülállók (anyukád, rokonok) véleményével
csak a kisfiadra figyelsz, hamar meg fog oldódni a szoptatási problémád!
üdv: Judit

 

 

Kedves Ünnepváró!

Azt hiszem a gyerekeitek megfelelték a kérdésedet! Nekik tetszik ez a helyzet,
hogy az egyikötök megengedi a TV nézést a másikotoknál pedíg nem kell megenniük a borsófőzeléket, ha nincs kedvük.
Ettől függetlenül, mikor haza mennek, újra megeszik a főzeléket és nem nézik a tévét. A gyerekek még rugalmasak, tőlük kéne tanulnunk!
Jobb lenne, ha nem megítélnétek egymás gyereknevelését a nővéredel, hanem
kiváncsiak lennétek egymásra. Őszintén. Lehet, hogy még tanulhatnátok is egymástól.
A nővérednek biztos nehéz azt elfogadnia, hogy már nem csak az ő gyerekei vannak a családban.
 Amíg neked nem voltak gyerekeid biztos ő volt az ANYA a családban.
Ahogy látom, te vagy a megengedőbb, liberálisabb, a családban. Próbáld meg erre a pár napra félre
 tenni azt, hogy ki neveli jól, jobban a gyerekeket.
Legyetek rugalmasak, mint a gyerekek, süssetek mézeskalácsot. Inkább azt nézzétek miben értetek egyet! Kerüljétek a gyereknevelésseről szóló beszélgetéseket.
A látogatás elejen szögezzétek le, hogy kerülitek a harcmezőt! Ez az időszak úgyis más, mint a megszokott hétköznapi kerékvágás.
Élvezzétek ti is, ahogy a gyerekek!
üdv: Judit

 

Kedves Fogtündérke!

Teljesen egyet értek Zoéval. A gyerekek ilyenkor még úgynevezett mágikus világképpel rendelkeznek. Szinte a mesében élnek. Mégha azt is mondanád, hogy nincs is Miulás úgysem
hinnék el. Nem is foglalkoznának vele. Az hiszik el, amit akarnak. Mikor én kicsi voltam, egyszer az apukám volt a Mikulás.
Elfelejtette levenni a jellegzetes pecsétgyűrűjét, és a kölnie is ismerős volt számomra, nem beszélve a hangjáról.
Mondtam is neki, hogy -Te Mikulás, tisztára olyan vagy, mint a papám- de nem jöttem rá, hogy tényleg ő volt! A gyerekek hálásak minden kis meséért, varázslatért, hétköznpi csodáért. Hát ne vegyük el tőlük!
Én nem hiszem, hogy valakinek is valódi traumát okozott, hogy a Mikulás nem is létezik. Nem beszélve arról, hogy nekünk felnőtteknek sem árt legalább egy pár pillanatra elhinni, hogy tényleg van MIkulás és az angyalka díszítette fel a karácsonyfát!

Judit

 

Kedves Zoé!
Most nekem lenne kérdésem hozzád! Julcsa lányom áprilisba menne ovodába. Te melyik oviba dolgozol?
Judit
Üdv: Judit