Szia!

Ne haragudj Judit, hogy előtted  beleszólok ebbe, de úgy érzem, muszáj leírnom.

 

Ünnepváró: szerintem nagyon hamar abba kellene hagynia a barátnődnek ezt a fajta viselkedést, főleg ha együtt él még a férjével. Nem is elsősorban amiatt, hogy ez egy kicsit érdekes dolog (akár le is zárhatná az előző kapcsolatát, és utána menjen más férfiakhoz), hanem a gyerek miatt. Ha pont olyan típusú a kisfia, aki csendes, magában tartja  a gondokat, nem osztja meg senkivel, hogy úgy mondjam, a "rosszabbik" változat, mert így magát őrli ezzel a problémával és esetleg később ebből igen komoly lelki gondjai lehetne. Hangsúlyozom, LEHET, nem lesz feltétlenúl, de nagy rá az esély.

A jobbik eset, ha a gyerek kimondja amit lát, tapasztal, stb, így nem a maga lelkét "terheli" ezzel. Amúgy arról nem igazán vagyok meggyőződve, hogy az anyukája nem mondott neki semmit erről a helyzetről...mert kicsit furcsálom, hogy a gyerek nem említi a másik férfit. Nem azt nem említi, hogy mit csinálnak, mert szerintem egy ekkora gyerek ezzel még nincs nagyon tisztában, főleg, ha a szüleit nem látta ilyen helyzetben, ezért talán természetesnek is veszi (nagyon végleges esetben esetleg ezt utánozza majd), hanem az a fura, hogy nem említi a másik férfit. Ennek valami oka szerintem van, és nem feltétlenül jön a gyerekből ez az ok, sokkal inkább külső oka lehet.

 

Lehet, hogy nagyon rossz úton járok, és most nagy butaságokat írtam, de valahogy a taapsztalat, az ösztönök ezt súgják nekem.

 

(oviban dolgozom, jelenleg fejlesztő pedagógiát, és ezzel együtt pszichológiát tanulok).

 

Lehet, hogy csak én vagyok nagyon aggályos, és mindez normális, mindenesetre számomra nem tűnik túlságosan annak.

 

Zoé