Szia ünnepváró!

De, nagyon kicsi ehhez, annyira, hogy még nem igazán tudja megfogalmazni, mi az ami igazán zavarja, mi nem, stb. Annyi biztos, hogy ennek túl sok jó véget nem lehet jósolni, mármint a gyerek lelki fejlődését és e mellett az egész szeméyiség fejlődését illetően. Ha egy kicsit is szereti a gyeremkét az illető kedves anyuka, akkor fejezze be ezt a viselkedést, mert lehet, hogy otthon nem tapasztal semmit, de ha közösségbe kerül, úgyis előjönnek a dolgok!

(az oviban sok szülő mondja, hogy otthon nincs semmi gond a gyerekkel, az oviban me látjuk, már az egész kicsiknél is, hogy valami nem stimmel, és nagyon hamar kiderül, hogy mi az oka a nem stimmelésnek. Amikor pedig ezt a szülő felé is jelezzük, természetesen először hárítanak, de egy idő után, amikor a gyerek már teljesen biztonságban érzi magát az oviban, és nem csak ott produkálja a fura viselkedést, esetleg agressziót, hanem már otthon is, akkor döbbennek rá a szülők, hogy ez így nem jó. Merthogy a legtöbb szülő - nem bántásból mnondom, de első gyereknél, ill. először furán viselkedő gyereknél honnan is tudna bárki, bármit, akár még egy szakember se, csak ha már van tapasztalata - nem tud mit kezdeni az agresszív, szemtelen, az addig megzokottól eltérő viselkedésű gyermekével.

Hangsúlyozom: NEM BIZTOS, HOGY BÁRMI GONDJA LESZ A GYEREKNEK, DE TE IS JÓL LÁTOD, HOGY EZ ÍGY NEM HELYES, ÉS NAGYOBB SZÁZALÉKBAN MAGÁBAN HORDOZZA A PROBLÉMÁK LEHETŐSÉGÉT.

És őszintén: ki szüli azért a gyermekét, hogy egy életen probléma legyen számára, hogy ott a gyerek??

Zoé