Kedves Judit!

Az ünnepek alatt nem tudtam írni, de látom senki se nagyon:) Köszi a megnyugtatást, valóban ez alatt a pár hét alatt is már sokat változott a helyzet, mintha máris sokkal jobban el tudná fogadni, hogy más vigyáz rá! Azt, hogy a gyerekvigyázók tényleg jól bánnak vele, nagyon remélem, és talán ez abból is látszik, hogy mindig jó kedvű, ha érte megyek, nem vár, mint a messiást, nem is haragszik, amiért egyedül hagytam, egyszerűen ott is jól érzi magát.

Kedves Zoé!

Lehet, hogy hülyeség, de azért megkérdezem:) Nekem borzalmas emlékeim vannak az óvodáról, állandóan összehasonlították, összemérték a gyerekeket - csupa ki rajzol legszebben, ki dobja ügyesen a babzsákot stb. feladat + aki vmit nem tudott, azt megszégyenítették (reggelinél nem ülhetett le az, aki nem tudta, milyen hónap milyen nap született!!!). és jaj volt annak, aki nem tudta magától bekötni a cipőjét. Minden sarok tele volt sarokba állított gyerekekkel, szóval egy igazi rémálom volt, oké, 25 évvel ezelőtt, Budapest 2. kerületében. Ezekkel az emlékekkel felvértezve rendesen tartok attól, hogy egy éven belül oviba adjam az egész életében csak babusgatott, szeretgetett kisfiamat. Azért remélem, hogy ma már ez nincs így, és talán akkor is csak nagy pech volt az a hely, de érdekelne, hogy mik az ovónők számára a szabályok? Hogy kezelik a gyerekek közti konfliktusokat, hogyan fegyelmeznek, mit csinálnak (csináhatnak) azokkal a gyerekekkel, akik nem ugranak első szóra, és szeretnek ellent mondani? Ez a probléma jobban izgat, mint a gyerekek összehasonlítgatása, mert abból ugyan én annak idején nem kerültem ki valami jól, de természetesen az én kisfiam úgyis a legszebb, legokosabb, legügyesebb mindenben:)