Kedves G!

most visszaolvastam mindent, amit eddig írtál, mert nem akarok rész-igazságokra reagálni. Szerintem:

- Te egy kivételes pasi vagy abból a szempontból, hogy mélységében és tudatosan gondolkozol a nehézségeidről

- képes vagy látni a feleséged helyzetét, nézőpontját is (ha nem is a viták hevében, de már mikor írsz róla, mindenképp)

- képes vagy segítséget kérni, és beismerni, hogy nem megy az, amivel próbálkoztál.

Nagyon jó, hogy beszélsz róla, ne hagyd abba!

De a köztetek lévő problémák már nem biztos, hogy azon a szinten vannak, amit egy tanácsadó fórumon meg lehet oldani. Hiába látod te az ő szemszögéből is a helyzetet, ha ez rajtad pillanatnyilag nem segít, és ha ez nem kölcsönös. Róla nem tudtunk meg sokat, nem tudni, szerinte mennyire komoly a helyzetetek. Ha belátja, akkor lehet, hogy belemegy vmilyen közös gondolkozásba (pszichológus, párterápia segítségével). Ha nem, akkor vhogy rá kell döbbenteni, hogy részedről tényleg komoly és tarthatatlan ez az egész - erre nagyon jó lehet, amit Judit mondott, hogy elmész pár napra. Ezt már nem tudja annyival lesöpörni, hogy "persze már megint sörözik a haverjaival ahelyett, hogy velünk lenne".

Szerintem amire szükségetek van, az az, hogy mindketten kb. ugyanúgy lássátok a problémátok nagyságát (értsétek, mi bántja a másikat), és KÖZÖSEN javítsatok a kapcsolatotokon. Ha ezt eléritek, akkor sem leszel vasárnapi apuka, ha végül együtt mégis úgy döntötök, hogy külön folytatjátok, mert a jó kapcsolat megmarad.

Szerintem:)

Hát tudom, hogy egyszerűbb tanács lenne, hogy éjjfélkor vigyél ki temetőbe 3 csokor fokhagymát és Mekka irányában dobd el a fejed fölött - főleg mert ezt egyedül is meg tudnád tenni, de szerintem a kapcsolatotok rendezéséhez 2 ember kell (ahogy az elrontásában is többen működtetek együtt). Amit én látok, hogy benned van készség a problémamegoldásra.

P.