Szerintem is elég ennyi a tudományossághoz. Ha nem elég, hogy megpróbálnak szabályszerűségeket észrevenni, leírni és viselkedésmintákat észrevenni, akkor a pszichológia sem tudomány.

 

Kísérletképpen összeirogattam a ma esti Lapozóban elmondottakat. Ideirogatom összefoglalásképpen, aztán később újra elő lehet venni és elemezni, hogy derék politológusaink plusz Kóczián mennyire lőttek mellé a dolgoknak. (Mondjuk erre marhára nem volna szükség, ha az MTVnek meg lehetne írni, hogy digitalizálja má' be drágalátos műsorát, oszt had lehessen utólag letölteni. Sajnos ebből már az sem megy, hogy a szerkesztőségnek emilt írni. A honlapjukon egy árva darab emailelérhetőség sincs. Kínomban írtam az archívumnak, azok viszont nem válaszolnak.)

 

Török szerint Gyurcsány elkésett a Köztársasági Elnök (KE) számára optimális jelöltjének bemutatásával, ezért nyilatkozott szerda reggel oda, hogy nem óhajt belefolyni a jelölésbe. Kérdés szerinte, hogy miért csak most kapott észbe Gyurcsány és január-februárban miért nem törődött a kérdéssel. A válasz szerinte az, hogy ezt elhibázta.

 

Kóczián úgy vélte, Pető nyilatkozata (az SZDSZ nem szavazza meg sem Szilit, sem más pártpolitikust) azt jelzi, hogy az SZDSZ harciasan védi érték/hitvallását a kérdésben. Erre Pető habitusát megfelelőnek látja (konfliktusvállalás).

Kóczián továbbá úgy vélte, Gyurcsány és követői talán úgy gondolják, hogy még nem taktikázták el magukat, még akkor sem ha végül mégiscsak Szili fut be, mert hiszen ő szocialista pártpolitikusként nyilván nem fog KE-i pozíciójából 2005-6 folyamán Gyurcsány ellen fellépni, sőt utána sem. Szilinek viszont súlyos presztízsvereség lehet, ha végül ilyen sok polémia után nem ő lesz a befutó.

 

Lakner utalt rá, hogy Gyurcsány a pártbeli ellenzékét akarja megverni a KE-választás kapcsán, de a mai, nem beleszólást deklaráló kijelentésével feladta a kezdeményezést. Nincs már ideje felépíteni saját jelöltjét és az idő múlásával Szili esélyei egyre nőnek, mert a tehetetlenség az ő malmára hajtja a vizet, lévén a legrégebbi, legtöbbet emlegetett jelölt. Gyurcsány az SZDSZ vétójában tud még reménykedni, ami talán kifejezetten taktika is a részéről. Hiszen ha Szili befut, elmondhatja, hogy nem ellenezte, ha pedig az SZDSZ miatt nem fut be, akkor lehet a koalíciós partnerre mutogatnia.

 

Kóczián úgy vélekedett, hogy a KE-választás a régi és az új MSZP közti erőpróbaként is felfogható. Gyurcsány esetleg a KE pozícióját olyan koncként adhatja a pártnak, amin elrágódhat, amin élvezheti, hogy érvényesítette vele szemben az akaratát, holott végül is Szili KE-ként nem sok problémát fog okozni a miniszterelnöknek, amíg azt Gyurcsánynak hívják és egy jobboldali miniszterelnököt pedig 2006-tól "kordában tarthat".

Érdekesnek ítélte még Kóczián, hogy Szili a nyugati mintáktól eltérően nem pályája végpontjaként vállalkozik a KE-ségre, hacsak nem akar belőle mindjárt hosszú nyugdítba menni. Kérdés Kóczián szerint, hogy mi lesz Szilivel utána, visszatér-e pártpolitikusnak, ami nyugaton elképzelhetetlen.

 

Török felvetette, hogy az ellenzéknek érdeke-e a KE-ség körül botrányt csinálni, mert érdekesnek tartja, hogy az ellenzéknek a koalíciós felek egyet nem értéséből kifolyólag van mérlegelési lehetősége és nem lefutott eleve az ügy számára.

 

Lakner ezt az esélyt nem tartotta túl nagynak.

 

Debreczeni rámutatott, hogy az SZDSZ keménykedése esetleg Sólyom befutását okozhatja a Magyar Nemzet szerint.

 

Török szerint éppen ez a kérdés; Sólyom vajon nem tulságosan akciózós-e a Fidesznek és nem mondják-e rá, hogy inkább Szili, mint egy megzabolázhatatlan jobboldali személyiség, akit támadni elég ciki, viszont aki nem rest esetleg fellépni Orbán ellen akár.

 

 

Debreczeni a következő témának a szőlőügyeket hozta fel. Eddig az ÉS-t kivéve a napilapok már ejteni látszottak a szőlészkedést, de most a Népszabadság hosszasan cikkez a szőlőről és a vagyoni helyzetről, vagyonnyilatkozatról. Tehát az ügy mégiscsak marad napirenden.

 

Lakner szavaiból kiderült, hogy a Népszabadság szerint a vagyonnyilatkozatok alapján a szőlészkedésből nagy vagyonoknak kellett származniuk.

 

Kóczián indulatosan rámutatott, hogy 3 hete tárgyalja a műsor a szőlőt és nulla eredménnyel, mert nulla mennyiségű tény derült ki. Ami egyfolytában jön, az a gyanusítások, homályos sejtetések. Tényfeltárás az nincs.

 

Török úgy foglalt állást, hogy derüljön ki az igazság. Valamelyik félnek le kell vonnia a konzekvenciát majd az igazságból és ehhez nem kell bíróságig elmenni, ehhez a közéletnek kell kikövetelnie a gyanufellegek eloszlatását. Miként lehetséges, hogy 3 hete megjelent egy cikk, miszerint van egy jegyzőkönyv az ÉS birtokában és ezt azóta senki nem látta, senki nem kérte el, csak utalgatás és általános lovagolás van a témán. Török az ÉS-t nem politikai aktornak írta le, melynek dolga a Fidesszel való stratégiai birkózás lenne, melyben azon ármánykodnak, hogy ki kit citáljon bíróság elé és milyen váddal, hanem sajtóorgánumnak, melynek nem elhallgatni és visszatartani kell az információit, hanem feltárni.

 

Lakner szerint ez pontosan az az út, melyen minden botrány szépen elkenődik, nem derül ki semmi.

 

Debreczeni Dessewffy Tibor idézte, miszerint a magyar politikai botrányok szappanopera-jelleggel folynak: bárki bármikor bekapcsolódhat a sorozatba, mert garantáltan megy tovább és nem ér véget.

 

Török és Kóczián egybehangzóan következmények nélküli országként jellemezte hazánkat, ahol előbbi állítása szerint a médiában az interjúra meghívott politikusok tabutémákat jelölgetnek ki, amire nem hajlandók válaszolni és ebbe a média belemegy és ezzel együtt vevő a mondanivalójukra. Tisztázás, beszéd ki sem alakul, a botrány elhallgatása folyik minden alkalommal.

 

Debreczeni megállapítása szerint a Lamperth-ügy egyfajta válasz akar lenni a szőlőügyre, de nincs egy súlycsoportban a két dolog. Lamperthet legföljebb lemondatják a férje miatt, de Orbán egy másik kategória hozzá képest. A Fidesz fontolgatja, hogy Gyurcsány vagyongyarapodásásának vizsgálatát fogja kezdeményezni ezért a méltó visszavágási terepet megtalálandó.

 

A vizsgálóbizottságok felállításától minden szereplőnek felállt a szőr a hátán és egyhangúlag politikai manőverezésnek titulálták az abban folyó dologkat, melyeknek az igazság kiderítéséhez a legcsekélyebb összefüggéssel sem bírnak.

 

Nagyjából ennyi.