Amikor én kezdtem akkor még nem volt ugrásszámhoz kötve a szárnyterhelés. Persze volt egy íratlan szbály amit ha nem tartott be az ember akkor a főoktató egyszerűen bevonta a jogosítványt és szerbusz :)
Annyi volt, hogy tanulóknak 1.1 lbs/sqft kellett hogy legyen maximum...de a szabadeső tanulóknak (cirka 30 ugrás) a főoktató engedélyezhette a saját felszerelés használatát amiben nem lehetett elliptikus nagy terhelésű kupola és kötelező volt az automata is.
Namost akkoriban látták a klubbtérsk és az oktatók is, hogy 170-es Sabréval simán le tudok szállni és miután ugrottam a klubb 150-esével néhányat és az oktatók látták, hogy nem trappolva és nem eltaknyolva szállok le, így minden különösebb akadékoskodás nélkül engedélyt kaptam a 150-es ernyőre amivel akkor 50-80 ugrással volt a cirka 1.3-as terhelésem.
Azóta már szigorult nálunk is a rendszer, de a lényeg megmaradt...vagyis nem szabályzatban és rendeletben van szabályozva a dolog központilag és márványba faragva, hanem a klubb főoktatóján múlik leginkább a dolog.

Olyat még nem láttam, hogy valakit mérlegre állítottak volna... :)

Az viszont nagyon-nagyon érthetetlen számomra, hogy Magyarországon miért így csinálják ahogy...

Van egy oktatói képzés ami során az ember megkapja a szakszolgálati engedélyét, komoly vizsgával és alkalmasságival... erre az ugorható ejtőernyő méretét a FAI jogosítványoktól teszik függővé... amiket viszont szakszóval rendelkező oktató nem adhat ki, csak úgynevezett FAI oktató, akiket viszont minden különösebb rendszer nélkül Totya nevez ki.

Hogy ebben mi a logika, én nagyon nem értem. Ebben a struktúrában mi értelme van a hagyományos szakszónak és milyen rögzített oktatási rendszer alapján kapja meg valaki a FAI oktatói státuszt???

Nem lenne ésszerűbb a FAI A/B/C jogosítványok kiadását a klubbok és a klubbok oktatóinak és szakmai vezetőinek hatáskörébe utalni? Hamár úgyis le van írva, hogy mik a követelményei az egyes jogosítványoknak akkor egy pécsi/szegedi/debreceni tanulónak miért kell elmennie Börgöndre, Gödöllőre vagy Szlovákiába, hogy egy felkent FAI oktató (nyilván nem ingyen) megnézze, hogy tud-e jobspirál-balspirál manővert csinálni?
Miért nem adhat a szakosztályvezető vagy a szakmai vezető FAI C jogosítványt olyan ejtőernyősnek akinek mondjuk 500 feletti ugrásszáma van és rojtosra relózta a kamásliját? Miért kell egy országot átbumliznia pusztán azért, hogy egy kis seggnyalás után megkapja a C papírját, hogy ugorhasson azzal a történetesen elliptikus kupolával amivel sok éve ugrik???

Szóval nem értem... A 2/2005-ös rendelet nekem szimpatikus és a szándék kimondottan jó...de azért át lehetett volna gondolni a feltételeket és a jogosítványok remdszerét egy kicsit jobban, ha már attól tesszük függővé a dolgot.

Mert ez az egész FAI dolog eröltetése Magyarországon egy szép és jó szándék...de ha egy kicsit körülnéznek a magyar ejtőernyőzés vezetői a nagyvilágban akkor látnák, hogy a FAI dokumentumok _NEM_ kötelező szabályok és az egyes FAI tagországok a saját viszonyaikhoz igazítva a FAI ajánlások szellemét követik. Szóval nem kellene _törvénynek_ venni a FAI dokumentumait.

Nálunk Finnországban sem veszik annak... Mondjuk nálunk úgy rendelet nem születik, hogy előtte arról az ország összes klubbelnöke és főoktatója meg eje-biztonsági főnöke nem tartanak megbeszélést és nem hoznak úgy rendeletet, hogy meg sem kérdezik a vidéki klubbokat, hogy ők hogyan látják a dolgokat.

z