Szia!

 

Az utolsó pár oldalt nincs idõm végigolvsani, az utolsó pár hsz-t elolvastam. mindamellett el tudom képzelni, én is itt élek kis hazánkban.

 

Én nem vagyok - azt hiszem - optimista, nem gondolom, hogy sokat el lehet érni, pláne gyorsan. DE. Ami keveset el lehet érni, amilyen lassan el lehet érni, arról nem szabad lemondani. Különben azt gondolom, hogy lassan, szívósan azért a dolgok változtathatók - még a demokráciákban is. (Ugye diktatúrában ez könnyebben megy, csak a hosszú távú hatás mindig rossz. Egyszerûen elvesszük a kocsiját a sebességtúllépõnek és kész.)

 

Úgy tudom különben, hoyg pl a franciáknál értek el mostanság eredményeket - a nulal toleranciához közelítõ elvekkel. (Távoli analógiaként jut eszembe, hogy egy görög kollega pedig azt mesélte, hogy lassú, kitartó munkával elérték, hogy a magánorvosi rendelõk is fizessenek adót... Nem kevés kampány kellett hozzá, de állítólag évek hosszú sora után el lehetett érni.)

 

Üdv:

 

haliho