Bocs az offért, de el kell mondjam valakinek.

Tegnap a Kiscelli úti zebrán egy autó elgázolt egy 12 éves kislányt.

A gyerek pirosban futott át, két sávban álltak az autók, a harmadikban jött egy, az elé lépett ki a kislány. Védhetetlen volt, az a fajta, amikor a szerencsétlen vezető ahogy észleli az eseményt, már meg is történt.

Én ott álltam a középső járdaszigeten, nagyjából öt méterre és a szemem előtt zajlott. Az érkező autót nem is észleltem, mert a gyerekre figyeltem, ahogy kiugrott az álló autók közül, hogy úristen, ez körül sem néz - és már el csapták.

 

A kislány szerencséjére az autó nem jött gyorsan, talán ötvennel sem.

Nem ez volt az első baleset, aminél segítettem,

de ennyire eddig egy sem rázott meg és még soha nem fordult elő, hogy ne tudtam volna kapásból, hogy mikor a teendő, néhány óra múlva már több ponton is tudtam, mit kellett volna másképp tenni.

 

Úgy néz ki, a kis áldozat megúszta egy töréssel és példás volt a gyerekmentő érkezése, meg a rendőrök munkája is, de senkinek nem kívánom sem a látványt, sem azt a tehetlenséget, ami akkor fél másodperc alatt átszaladt rajtam.

Most sem tudnám mindezt élőszóban elmesélni senkinek.