"Már itt komplikálódik a dolog. Elôször is, egyes kérdésekben igen, másokban pedig a hívôk esetleg ugyanolyan megosztottak"

       Igen, ritka az olyan képviselet a világban, ami emberek nagy csoportjának osztatlan véleményét védelmezheti. Ez alól nem kivétel az egyház sem.

 

       "akarják-e, hogy ôket ezekben a kérdésekben éppen így képviseljék"

       Igen, akarják és efelől semmi kétség. Éppen túl vagyunk egy szomorú eseményen, János Pál halálán, ami eleddig példátlan mértékű világméretű szolidaritást demonstrált a pápa képviselte értékek mellett.

 

      "Ha feltesszük például, hogy akár ma, akár egyszer a jövôben a hívek túlnyomórészt másképp vélik, akkor mi van?"

 

       Ha ezekről a kérdésekről beszélünk, egy dolgot mindenképpen tisztáznunk kell.

       Bizonyos értelemben az egyház és a pápa valóban képviselik a katolikusok és a Jézus tanitásával rokonszenvezők nagy tömegeit, de elsősorban nem őket képviseli. Hanem magát a tanitást.  És ne tévesszük el, a tanitást nem lehet megváltoztatni SMS szavazással. Ha netán népszerűtlenné válik, mert tömegek vesztik el a mértéket, az az ő hibájuk és nem az egyházé, főleg nem a szeretet tanaié. Az egyház dolga megőrizni ezeket a tanokat, nem az hogy megszavaztassa.

 

     "És ez nem annyira légbôlkapott, konstruált példa: az egyház folyamatos európai térvesztésének éppen ez az oka: ha nem is ekkora arányban, de a hívek szükségszerûen sokszínû és az egyház merev álláspontja között szélesedik a szakadék."

       Márpedig ez elég konstruált. Nem ez az oka, hanem a katolikus egyház és a néhai pápa által olyan sokat birált általános értékvesztés, az individuális anyagi javak hajszolása a közös értékek ápolása helyett. Az egyházak térvesztése azokban az országokban a legnagyobb, ahol pont olyan protenstáns egyházak vannak nagyon erős túlsúlyban, amelyek pontosan az általad népszerűtlennek gondolt pontokon liberalizáltak. Ld. például a következő Magyar Hirlap cikket.

http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=92956&archiv=1&next=0

 

      "a tényleges társadalmi súlyánál nagyobb reprezentációt festve maga mögé próbál beleszólni a társadalom kérdéseibe."

      Nem igazán tudom értelmezni, vajon hogyan is fest a tényleges társadalmi súlyánál nagyon reprezentációt maga mögé az egyház. Azt viszont nagyon is konkrétan és nap mint nap tapasztalom, hogy amikor az igazán lényeges és vitatott kérdésekről beszélünk, mindig az efféle előitéletek kitárgyalására megy el a legtöbb idő és energia. Sejtésem szerint talán nem az a fő kérdés, minek ugat az egyház. Miért kell folyton ide kilyukadni?