Nem igazán tudom értelmezni, vajon hogyan is fest a tényleges társadalmi súlyánál nagyon reprezentációt maga mögé az egyház.

Erre már a százalékokkal és a finanszírozást futtában érintve válaszoltam, nem nagyon tudok mit hozzátenni (pontosabban, nem akarok nagyon belemenni, ha te most nem érzed igazán a témába illônek). Inkább erre koncentrálnék:

Nem ez az oka, hanem a katolikus egyház és a néhai pápa által olyan sokat birált általános értékvesztés, az individuális anyagi javak hajszolása a közös értékek ápolása helyett.

Ebben nem hiszek. Félre ne érts, nyilván hozzád hasonlóan lesújtó a véleményem a világ jelenlegi állapotáról, viszont nem gondolom, hogy romlott volna, vagy most is romlásban lenne a régebbhez képest. Többször kifejtettem már errefelé, hogy szerintem a világ mindig is hasonló volt. Hajlamosak vagyunk a múltról sokkal jobbat tételezni fel, mint a jelenrôl (nem csak a nyilvánvaló, nagyon hamis, bár nagyon emberi "az én koromban" szemlélet miatt), de ennek nincs túl sok racionális alapja. Inkább csak az téveszt meg minket, hogy a több száz évvel ezelôtti világról csak erôsen szûrt információink vannak. A fennmaradó tudásunkban erôsen túl van reprezentálva az értékes, hiszen a mûvészetben, a történetírásban ez erôsebben maradt fel (nem kizárólag, persze, de jelentôs túlsúlyban).

Az értéktelen szemét, a valóságsó, Schwarzenegger és Stallone, Anettka és Lagzi Lajcsi, a technó, az okkult ezotéria és a többi nem mai jelenség, évezredekkel ezelôtt ugyanígy megvolt. Nem így hívták, nem a televízió elôtt élvezte, aki élvezte, de attól még ugyanúgy megvolt.

Vagyis, az egyház visszaszorulását a külsô feltételek, az emberek kulturáltsági, emberi színvonalának romlására vezetni visssza szerintem hiba. Hasonlóképpen önbecsapás azt gondolni, hogy ha a vallásos emberek száma ismét növekedne, akkor ez a színvonal emelkedne. A vallásos emberek megoszlása pontosan ugyanolyan sajnálatos, mint a nem vallásosoké: nagyon sok a talmi, nagyon kevés az érték.

Üdvözlettel,

Péter