Az előzőekre is most próbálok válaszolni, úgyhogy elnézést a várható terjedelemért.

 

Sejtésem szerint talán nem az a fő kérdés, minek ugat az egyház. Miért kell folyton ide kilyukadni?

 

És ki állította, hogy az lenne a fő kérdés?

Csakhogy ennek a topiknak Tóta inkriminált cikkei a témája. Mellesleg ír ő hetente 2-3 cikket, annak szerinted hány százalékát teszik ki az egyház elhallgattatásával foglalkozók?

 

Egyébként nem igazán értem, miből gondolod, hogy akár Tóta, akár a vele egyetértők el akarnák hallgattatni az egyházat.

Egyszerűen van véleményünk az egyház politikájáról, nem tetszik és azt elmondjuk.

Neked sem tetszik Tóta véleménye és ezt el is mondod, akkor az következik ebből, hogy el akarod hallgatni?

 

És hogy nekem speciel mi nem tetszik?

 

Az, hogy én az egyén önrendelkezési jogának maximális tiszteletben tartását szeretném, addig, amíg ennek gyakorlása nem sérti más egyének hasonló jogait.

Ezen belül mindenki úgy él, vagy hal, ahogy jónak tartja.

Az egyház ezzel szemben kész életmintát ad, ami egyáltalán nem zavarna, ha ezt a híveire korlátozná.

 

De nem, ő nekem is elő akarja írni, hogyan éljek.

 

Csak megjegyzem, hogy ha csak a hívek, csak a tízparancsolatot betartanák, akkor sokkal élhetőbb lenne a világunk, de aligha találni olyat aki valamelyik, sőt sok esetben valamennyi pontját meg ne sértené.

 

Most mondd meg nekem, azzal, ha én itthon, a négy fal között elszívok egy spanglit, vagy óvszert használok, vagy abortuszt végeztetek magamon, vagy kihúzatom magam a konnektorból, ha az életem nem élet többé, csak fölösleges szenvedés, vagy vegetáció, azzal kinek ártok?

 

Az egyház szerint ezeket nem tehetném meg, függetlenül attól, hogy hívő vagyok-e vagy sem.

És az, hogy lehetővé tenném ezen jogok gyakorlását, nem azt jelenti, hogy kötelezővé akarnám tenni. Ugyanis azért jog, mert kik-ki eldöntheti, akar-e vele élni, vagy sem.

Az egyház ezeket a jogokat korlátozni akarja és ezért meg is tesz mindent, ami telik tőle. Hát engedtessék már meg nekem, hogy ezért ne szeressem.

 

Az agyam akkor dobtam el végérvényesen, amikor JP2 odanyilatkozott, hogy a szerbek által megerőszakolt bosnyák, tehát muzulmán nők ne vetessék el az esetleg íly módon fogant gyerekeiket. Na akkor kérdeztem, hogy mégis mit képzel magáról ez az ember.

 

És az egyház ettől függetlenül igenis változik, fejlődik, csakhogy a világ sokkal gyorsabban változik, mint ők. Hány évszázad is kellett, hogy hivatalosan is elismerjék, hogy nem a nap kering a föld körül?

És ezekhez a buta dogmákhoz való végsőkig ragaszkodás egyszerűen nevetségessé teszi őket.

 

It van pl. a cölibátus.

Ennek alapvető és eredeti oka az egyházi birtokok örökölhetőségének megakadályozása volt. Ez mára tökéletesen idejétmúlt és fölösleges korlátozás maradt, de nehogy már változtassunk rajta, mert csak.

Miközben minden faluban mindenki pontosan tudja, ki a pap barátnője, már amennyiben a nőkhöz vonzódik.

 

És akkor itt is vagyunk a másik hülyeségnél.

Bűnnek nevezni a homoszexualitást egy olyan egyház vezetője részéről, amelyiknek a hivatalnokai ezt napi gyakorlatként űzik, sőt adott esetben a pedofíliát is, ami viszont nem csak erkölcsi, hanem köztörvényes bűncselekmény, egyszerűen bornírtság.

 

És akkor el is érkeztünk a törvényekhez, amelyek természetesen korlátoznak a jogaimban, de éppen annak szellemében, hogy addig élhetek szabadon, amíg másnak azzal nem ártok.

Ezek valóban közmegegyezésen alapulnak, amit az is bizonyít, hogy a világ demokratikus részén a törvények nagyjából azonosak, függetlenül attól, hogy melyik vallás a legerősebb.

 

És mivel ezek a törvények az évezredek alatt kialakult közmegegyezést tükrözik, természetes, hogy az egyház is átvette azokat. Így került pl. a tízparancsolatba.

Írod, hogy a tanítást nem lehet SMS-ben megváltoztatni.

Nos a Bibliát, mint tudjuk, nem faxon kaptuk a mennyből, azt emberek írták.

 

Mindent egybevetve engem nem túlzottan foglalkoztat az egyház megújulásának az a vonzata, hogy sikerül-e megállítani a hívők fogyatkozását (ez a mostani úgyis az utolsó előtti pápa, ha Malakiást komolyan vesszük), csak az a vonzata, ami az én privát életemre lehet hatással.

Ezért aztán van róla véleményem, amit adott esetben el is fogok mondani, ez viszont nem jelenti azt, hogy akár a hívőket, akár az egyházat el akarnám hallgattatni.

 

De most őszintén: hogyan is lehetnék képes erre én? Még Tótával együtt is kevesek lennénk hozzá.