A baj azzal kezdôdik, hogy még a nemzet fogalmára is elég sok definíció van, és nem itt kéne megvitatni.

Nem hiszem, hogy feloldhatatlan nyelvi különbségek lennének.

Eredetileg én is úgy gondoltam, hogy a topik kezdeményezôje, shadowcruiser kolléga (aki, ha jól látom, indexes viszonylatban inkább "jobbosnak" számít) a ht magyarok ügyét helyezi a középpontba, de felvilágosított, hogy nem, mert a szerinte való nemzetstratégiába sok minden beletartozik az oktatástól az e-társadalomig, amivel egyet tudok érteni.

Szóval szerintem egy háromdimenziós koordinátarendszerrôl van szó, ahol az egyik tengelyen a nemzeti léttel-nemléttel, a dolog mennyiségi aspektusaival kapcsolatos nézetek helyezkednek el (hányan vagyunk, hogyan lehetünk többen, ki tartozik ide, ki nem), a másikon a történelmi-idôbeli aspektus (magyarán van, aki a hagyomány tisztaságát és folytonosságát tartja üdvözítônek, mások a sokféleséget, a dinamizmust és az asszimiláló képességet), a harmadikon a nemzet ereje és sikere (magyarán a gazdasági fejlettség, az élet minôsége, a nemzetközi befolyás). A három összefügg. Szerintem az egyik (az elôzô példában: népi) nemzetstratégia az elsôre összpontosít, és a hagyomány folytonosságát-tisztaságát becsüli, és úgy gondolja, hogy ha sokan vagyunk, és egységesen követjük a hagyományokat, akkor az élet automatikusan jobb lesz, és megálljuk helyünket a nemzetek között. A másik azt mondja, hogy a nemzeti létet nem fenyegeti veszély, a létszámon úgyse tudunk változtatni, tehát az élet minôségére kell koncentrálni, nem szabad korlátozni a sokféleséget, és akkor leszünk erôsek.

Azt próbálom magyarázni, hogy lehet, hogy a "baloldali" nemzetstratégia (már ami van) egyoldalú. De a másik oldal stratégiái is azok, hiába mondják magukat hangsúlyosan nemzetinek.

Ami a népi értelmiség és a kpaitalizmus viszonyát illeti, szerintem nincs igazad.