Van ugye az a sokat idézett Bibó mondás, miszerint: "demokratának lenni annyi, mint nem félni."

 

Én nagyon haragszom erre a mondatra, mert szerintem éppen akkora hülyeség, mint ahányszor idézik.

 

És hogy ez most éppen kijött belőlem, az annak tudható be, hogy a múlt héten, a Klubrádióban, a karddal átszúrt szerencsétlen gyerek kapcsán nyilatkozott oda Ranschburg Jenő, majd idézte őt Orosz számtalanszor, hogy tudniillik, félelemben nem lehet élni.

Aztán ma reggel TGM-mel szintén erről beszélgetett szintén ő, és ott legalább feltette a kérdést, hogy hogyan kellene viselkednünk az ilyen emberekkel?

Értékelhető választ persze nem kapott, nem is igen lehetne erre válaszolni, legalábbis filozófiai síkról, de azért hátha van valakinek véleménye a dologról.

 

Most ne ragadjunk le annál, hogy mégis miféle országot építettünk magunknak, ahol 6 ember simán grasszálhat az utcán 2 db karddal, meg pajzsokkal, és még használják is, azt azonban kikérem magamnak, hogy ha okom van félni, mert cigánynak, arabnak, zsidónak, vagy homoszexuálisnak születtem és ez esetleg látszik is rajtam, akkor engem valami asztal-tudós nem-demokratának kategorizáljon!

 

Meg mégis mi az, hogy félelemben nem lehet élni?

 

Miért nem?

 

Most én szégyelljem magam, hogy félek? (Nem félek egyébként, a kérdés akadémikus)