Kedves Judit,

 

 

Lányom Nikol másfél éves lesz nemsokára. A minap éjszaka avval ébresztett minket, hogy iszonyatosan elkezdett sírni. Azt gondoltam, biztosan rosszat álmodott és ha felveszem, sétálok vele három lépést, elalszik a vállamon (mint általában) és visszateszem az ágyba. Ám ez alkalommal a sírása igazából egy epilepsziás rohamhoz hasonlított (bár ő nem epilepsziás) remegett a teste, iszonyatosan dobálta magát miközben éreztem, hogy szüksége van az ölelésemre, de a teste ellenáll. Végelkeseredésemben meztelenre vetkőztettem és én is levetkőztem mert úgy gondoltam hogy ha a bőrünk összeér azzal is meg tudom nyugtatni, nem voltam benne biztos hogy a jól bevált nyugtatódalomnak a hangja elér e az agyáig. Mindenesetre én is megrémültem és próbáltam öleléssel és finom hangon énekelve nyugtatgatni. Nem tudom mitől nyugodott meg mindenesetre bennem megmaradt a nyoma. Hozzá kell tennem, azt tudni kell róla, hogy a szülésem nagyon nagyon komplikált volt, 36 órán át vajúdtam ezek után császárral … őt pedig kétszer élesztették újra és 3 szor mosták ki a gyomrát. Nem tudom nem függ ez össze a fenti esettel, illetve lehet e még ilyenre számítanom és ha igen akkor mit tegyek.

Köszi.

Juli