Kedves Fogtündérke!

De igen, hiszek benne. Viszont ez a "hiedelmem" nem változtat azon, hogy az én felelőségem, úgymond meghálálni azt, hogy engem (minket) választott az a Kis Lélek. Viszont segít abban, hogy bízzak benne, hogy az én akaratomtól függetlenül, neki is dolga van ezen a világon. Nekem az a feladatom, hogy segítsek Neki kibontakozni, megtalálni Önmagát. Kiváncsian kövessem a benne zajló változásokat,vagy azt, ahogyan megküzd a küszöbbel... Ugyanakkor a  határok szabása egyenlőre az én kötelességem. Mint egy kertész, aki szeretgeti, gondozza, öntözgeti, öleléssel, jó szóval, dícsérettel, hasznos kritikával vagy akár metszegeti a vadhajtásokat akár tiltással is. Azonban a szülő a kertésszel ellentétben példát is  mutat! És ez a legfontosabb, szerintem! Ez nagy felelőség tudom, de ha ezt nem teszem túl nagy terhet róvók a gyerekemre! Magára hagyom egy számára érthetetlen, kesze-kusza óriás világban.

üdv: Judit