Alpári Gnác Creative Commons License 2005.06.26 0 0 66

No, akkor most előveszem az előítéletes énemet:)

 

Igen, nekem is vannak előítéleteim. Mégpedig tapasztalatokból táplálkozóak.

 

Általános iskolában osztálytársam volt Horváth Kati és Horváth Pista. Volt köztük vagy 3 év, a fiatalabb Pista is idősebb volt nálunk 1 évvel, mégis egy osztályba jártunk, igaz, csak 1 évig, utána ők maradtak másodikban.

Mármost a tanítónéni gyakran kiment az osztályból, micsinálhatott tanítás helyett?, és engem, mint legjobb tanulót bízott meg, hogy írjam fel a táblára, kik a jók és a rosszak.

Fel is írtam a Horváthokat, mert tényleg rosszak voltak, amíg Pista diszkréten nem közölte velem, hogy azonnal írjam át őket a másik oldalra, mert különben megvárnak.

Én meg emlékeztem arra, hogy egy kb. 20 fős komplett cigány-család vár egy 8 éves gyereket a sarkon és agyba-főbe verik (a 20 felnőtt a 8 éves gyereket), mert az előző nap iskolai konfliktusba keveredett az ő gyermekükkel.

Át is írtam őket a jókhoz, gyáva ember vagyok.

 

Azóta is átmegyek a másik oldalra, ha látom, hogy az éjjel-nappali előtt ott állomásozik a ház roma populációja.

 

Szintén tapasztaltam, hogy a Haller utcai Munkaügyi Központ udvarában élő cigányok tavasz eljöttével komplett kiköltöznek az utcára, a Munkaügyi Központ falon húzódó telefonkábelét elvágják, és Ö3-at hallgatnak rajta, meg az akkoriban divatba jövő szex-vonalakat hívogatják, 3 napig, mert akkor értelemszerűen lebuknak vele.

 

Szinpetriben én is jártam, úgy éreztem magam, mint Harlemben, nagyon fohászkodtam, le ne robbanjon az autóm, mert akkor ki tudja mi történhetne.

 

A romák erőszakos letelepítése nekem Mária Terézia környékéről rémlik, bár lehet, hogy rosszul emlékszem, de nem nagyon hiszem.

Annak is megvolt persze az oka.

A romák vándorló életmódja nagyjából úgy nézett ki, hogy jöttek-mentek, lerabolták a természetet, aztán tovább álltak.

Namost akkoriban már minden földnek volt tulajdonosa, akik nemigen nézték jó szemmel, hogy megjelenik egy nagyobb csoport, kivágja a fákat, lelövöldözi az állatokat, aztán köd előttem, köd utánam.

Meg persze az adó, amit akkor ugye tizednek és kilencednek hívtak és nem kellett feltétlenül pénzben leróni, lehetett természetben is.

 

Egy szó, mint száz, megpróbálták az akkori roma társadalmat a többségi társadalomba integrálni.

Ez persze értelemszerűen fájdalommal járt, mégis szükséges volt még akkor is, ha a mai napig sem sikerült.

 

Mert hát mi sem szeretnénk mást.

 

És ennek ellenére a romák semmiféle együttműködésre sem képesek. Nem is akarnak.

És akkor jönnek a roma jogvédő bizniszisták, akiket a halál retkes faxára kellene elküldeni egytől egyig, mert egyik sem a problémát akarja megoldani, hanem a saját boldogulását bizergeti.

Talán van, aki emlékszik a tatabányai esetre, felvette a Fekete Doboz. Ott az történt, hogy egy cigányember közölte a többivel, hogy ne fizessenek semmiféle számlát, inkább neki egy kisebb összeget, ő majd eléri a Parlamentben, hogy töröljék a  tartozásokat.

Vett is egy Audit haladéktalanul, mert az viszi a 200-at, a rendőrség mentette meg végül a lincseléstől. Merthogy az összes kuncsaftjánál kikapcsolták a villanyt, az járt jobban, aki kandelláber mellett lakott.

 

És hát azért volt itt negyven éve mindenkinek amikor mindenki dolgozhatott, aki akart, sőt, aki nem akart, annak is kötelező volt.

Ha másra nem, erre jó lett volna a Kádár-rendszer.

A romák is dolgoztak.

De meglátásom szerint ezt ők szükséges rossznak tekintették és egyáltalán nem volt averziója sokuknak, hogy ennek vége. Vissza lehet menni a törzsi, természeti létbe. Csak míg a szocializmusban nagy különbségek nem alakulhattak ki, most meg igen, és mindenki szeretne DVD-játszót, stb. és ha neki nem telik rá, másnak meg igen, akkor elveszi és kész.

Azt nagyon szomorúnak tartom, hogy semmilyen jogrendszerbe nem hajlandók beilleszkedni.

Azért az nem csak a magyar, hanem bármilyen civilizált jogrendszerrel ellenkezik, hogy egy lány 12 évesen anya legyen, és bár tudom, hogy Indiában ez nem így van, ők mégiscsak magyar állapolgárok, a törvények rájuk éppen úgy vonatkoznak.

 

Baromi nehéz segíteni valakin, aki nem akarja, mondhatnám azt is, hogy lehetetlen.

 

Előítéletben tehát nincs hiány.

 

Csak én azt gondolom, hogy mint többségi társadalomnak, nekünk van egyedül módunk arra, hogy a jelenlegi rendszeren változtassunk és ezt nem csak azért kell megtennünk, mert így helyes, hanem leginkább saját, jól felfogott érdekünk miatt.