A gyorsolvasás és a photo reading két külön dolog. A gyorsolvasás egy technika, ami arra irányul nagyobb megértési százalék, nagyobb mennyiségből. Ehez valóban csak

a beidegződéseket kell elhagyni, amit elsöben belénk neveltek. Ugy lehet közeliteni, hogy leúszhatsz 400 m a saját tempódban, de az oloimpián azért mégis rövidebb idövel és jóval kisebb szórással érnek célba. Jobb a technikájuk. Kevesebb felesleges mozdulat (felesleges szemmozgás).

A "villámolvasás" müködik. Alapelve egyrészt, ha többször látsz valamit, az ismerösebb lesz. A másik: szigoru értelemben a szemünk optika. Vannak tulajdonságai. Egyénre jellemzö. Ilyen pl. mekkora a perifériás látásod. Miközben a környezetedet nézed, az elötted levö irott szöveget látod. Az emberek több kevesebb sikerrel mindent képesek megtanulni, de nem azonos fokon.

Azt tudom javasolni játékként: végy egy szórólapot. Tedd magad elé. Vess rá egy alapos pillantást. Nézd 20 mp-ig. De a szemed ne mozgasd.Utána állj fel, ne is gondolj rá. Majd ülj le, és próbáld felidézni, mi volt a szórólapon. Lehetetlen, hogy ne tudd közelitöleg a lényeget felvázolni. Ez a képesség adott. Ezután csak gyakorlat kérdése, hogy egyre rövidebb idö alatt, eljuthass oda, hogy ránézel és szinte lefotóztad a lapot. Az is gyakorlás kérdése, hogy ezt késöbb megtedd 200 oldallal, 20 könyvvel egyszerre.  Az a technika amit oktatnak, irnak róla és ahogy leirják, az a folyamat végeredménye lehet. Nem rögtön és nem azonnal alakul ki ez a készség. Az hogy agykontroll keveredik a dologba az már mésik tészta. Nyilván van olyan eset amikor feszültek vagyunk, "idegesek", nyugtalanok, nem tudunk arra koncentrálni amire kellene, ekkor inkább jobb futni, aludni, vagy kinek mi jön be. A relaxáció, egy nyugodt állapot és a koncentráció összefügg. Ezek müködó dolgok. 12 éves koromban ismertettek meg a  gyorsolvasással.( hozzáteszem jó olvasó voltam anélkül is) és három éve használom a photo readinget.