Másodközlés: (bocs)

 

Világok háborúja

 

Hangulat, békaperspektíva, retrós fíling, pánik realista ábrázolása (thnx to 9.11) rulez. Fényképezés (kissé fakó alaptónus, apokaliptikus, vihar előtti égi fényekkel): 5-ös. Dokkmunkás, érdes, de rendes, fejre barackot nyomó-típusú TC: rendben. Dialógusok: működnek. ("Apu, kik ezek, terroristák?" -> zseniális) Képkompozíciók, snittek: mesteriek (visszapillantóban szétporladó haversrác, lángoló vonat, vízihulla-úszóverseny, TC feje a törött üvegen keresztül majd a pincében, amikor csak a szemei vannak megvilágítva, haláltánc a dombon) Befejezés: elbaszva (-1pont), de SS-től mit vártunk? (Minimum az egyik kölöknek meg kellett volna halnia, hogy súlyt kapjon a vége.)

 

10/8

 

 

És most lábjegyzet-kritika a negatív kritikákról. Akiknek nem tetszett, azokat a következő csoportokba sorolnám be, mer' szar napom volt:

 

1. Giccses záróképtől behányók. Őket megértem. (Magam is ebben a csapatban játszom ált.)

2. Akik en-block utálják a gigaprodukciókat és SS-t, plusz TC-t. Őket is megértem, de üzennék nekik: lúzerek vagytok, mert fizettetek azért, amiről már előre tudjátok, hogy szar. SS köszöni szépen, 2000 millió dolláros vagyona van, de azért a ti pénzetek is jól jön neki. Muhaha.

3.Akik en-block szeretik a giga ill.popkorn-produkciókat. Ők egyfajta kulturális-stockholm szindrómában 'szenvednek', azaz, annyi egy-kaptafára gyártott, milliméterre kiszámított, kispolgár-barát, sablonokból, panelekből felépített, hazug hepienddel kerekre komponált filmet láttak már, hogy nem képesek többé a másféle szerkezetű filmeket befogadni. Azokat a kliséket hiányolják, amik gúzsba kötik a fantáziájukat. Ergo: kiszámíthatóságot, biztonságot adnak. Pedig a lényeg pont az, hogy nincs biztonság és kiszámíthatóság, mert káosz és halálfélelem van. Nincs elnök úr, aki kiállna a fehérházba, és hősies észosztással megnyugtatná az alattvalókat. Nincsenek tudósok, akik megmagyaráznák, hogy az idegenek járgányai mivel működnek, honnan jöttek, esznek-e reggelente a tojáshoz pirítóst, etc. Nem látjuk a miérteket, mert a főszereplők sem látják. (Közhely, de: információhiány = pánik) Ugyanígy, nem látjuk a Szabadság szobor vagy az Eiffel torony leomlását, mert ők sem látják. (Pedig az egyszeri néző megszokta, hogy az ilyesmit megszokták mutatni. Olyan ez, mint elmenni egy kivégzésre és pont azt nem látni, amikor legurul a fej a kosárba. Szar ügy. Kérjük vissza a pénzt!) És mivel nincsenek a középpontban, nem is történik velük semmi olyasmi, amit a klisékben gondolkozó néző elvárna, nem ők győzik le az ellent, sőt semmi szerepük nincs 'az emberiség' szemszögéből nézve: passzívan, ész nélkül sodródnak a tömeggel együtt. (Ezért is kár a kézigránátos jelenetért, heroizál, ezzel a 'kis szar senkik vagyunk' hangulatot gyengíti.)

4. Logikára izgulók. Velük az a gond, hogy pont a film lényegét nem értették meg. Valóban lehetne kétkötetes könyvet írni a felmerülő (jórészt) technikai kérdésekről vagy arról, hogy mi célból jönnek az idegenek. Csakhogy ez kb. annyira lényeges, mint az, hogy a Párbaj gonosz kamionjának mekkora a tankja. Mert, (ha már párhuzam) mindkét film arról szól, hogy jön valami sötét, idegen dolog, ami összedönti az ember kényelmesen felépített, kipárnázott világát és irracionalitásával közvetlen egzisztenciális fenyegetést okoz. A halálfélelem pedig mindenkiben ott van és ettől - ill. a szubjektív kamera technikájától - személyes lesz a történet. Legalábbis akkor, ha a néző az első 20 percben hagyja magát belerángatni a filmbe, ez esetben nem fogják érdekelni a részletek. Ha kívül marad a sztorin, akkor igen.