Kedves Agyöngy!
Hány éves is Nikol? Van már 2 éves? Nekem az a véleményem, hogy 3 éves korig a gyerekeknek családi gondoskodásra van szükségük. Nem feltétlenül csak az anyukájára, vagy csak az apukájára, de állandó emberekre, akik csak vele foglalkoznak.
0-kb. 1 éves korig főleg szeretgetik, babusgatják, szopiztatják, egyszóval babáznak vele. 1- és kb. 2 éves korig előre totyognak nekik, mint a kacsamama, vagy a tyúkanyó, segítenek nekk a belső és a külső világgal való első találkozásban, és kb. 3 éves korig, bevezetik őket a szociális életbe.
Biztonságot nyújtva nekik, a számukra idegen és hangos külvilágban. Ez tehát nem zárja eleve ki azt, hogy lehetne találni olyan kis létszámú bölcsödét (kb. 5-6 gyerek az ideális), ahol egy, vagy inkább kettő igazán jó fej bölcsis néni oda tudna figyelni Nikol szükségleteire, de ahhoz, hogy igazán kiegyensúlyozott gyerekkora legyen, Neked is ügyesen kell szervezned a munkád és a magánéleted, hogy amikor ehozod a bölcsiből ne érezze a feszültségedet, mert a kisgyerekek ilyenkor még mindent magukra vesznek és vagy azt hiszik, hogy ők a hibásak mindenért, vagy utánozni kezdik a szüleiket, ami nem feltétlenül vált ki elégedettséget a szülőkből (ki szereti saját görbetükrét nézni?!) rászólnak a gyerekre, és ez így megy tovább, mint egy körforgás. Ezt előbb utóbb meg kell állítani!
(Nem azt mondom, hogy Te ezt csinálod, csak könnyen vezethet ide, ha a szülők túl sokat, illetve nem a gyerek szükségleteinek megfelelően szervezve dolgoznak, vagy nem dolgozzák fel a saját feszültségeiket.)
Szerintem erre nem feltétlenűl a bölcsi a megoldás. Az csak segítség lehet. Ráadásul szomorú tapasztalat, hogy a bölcsiben elég sok betegséget kapnak meg a gyerekek, így aztán sokat maradnak otthon, ezelatt szintén neked kell majd rá vigyáznod. DE azt hiszem erről már írtam, egy másik válaszban.
Saját bőrömön tapasztalom, hogy nehéz a kismamák anyagi helyzete. Nagyon kevesen tehetik meg, hogy ne dolgozzanak, és csak a gyereküknek éljenek. Ez így igaz. Azon már elgondolkoztál, hogy Te mit tennél akkor, ha anyagilag nem lennél rászorulva, arra hogy dolgozz? Tudnál "csak" anya lenni? Rá tudnád bízni magad a férjed munkájára, keresetére? Hogy is állsz ezzel a dologgal?
Mert abból amit írsz, nekem úgy tűnik, hogy csak a külvilág tehet arról, hogy Neked dolgoznod kell. Így van ez? Ezt fontos átgondolnod, mert sokszor úgy élünk meg dolgokat, mintha a világ kényszerítené ránk, és ez plusz feszültséggel, elégedetlenség érzéssel jár, ami felesleges energiát vesz el. Amit pedíg a gyerekre lehetne fordítani, ha szépen végíg lenne gondolva. Nem tudom, hogy ez Nálad, hogy van, de érdekelne. Ha ráérsz írj egy picit róla!
üdv: Judit