Nem fogjuk egymást meggyőzni, de nem baj. Nekem sikerült beleélnem magam a filmbe, jobban mint neked, ezért engem nem érdekelt, hogy ki a főszereplő és az izgalmat sem az jelentette számomra, hogy meghal-e^*. A saját halálfélelmem, amire a film reflektált, attól még nem tűnt volna el. De ha visszaolvasol, láthatod, hogy ettől függetlenül, én is hiányoltam vmelyik főszereplő halálát. Ezért sem 10/10 a film.

A hatásvadász kameramozgatás lehet, hogy nem művészet, de ha a kép és hang olyan ügyesen válik eggyé és alkot egy egyedi atmoszférát, mint itt, az már igenis művészet. Mert a film jórészt a képről szól.

Meg az emberi sorsokról. Azok az igazán jó filmek a számomra, amik az embert veszik mértékegységnek. Egy szimbólum ledőlése akkor fontos, ha a nézőpontunk globális, de itt éppen a személyesen és az egyénin volt a hangsúly.

 ^*Tom Cruise egyébként meghal a Collateral végén, pedig ő az egyik főszereplő.