Kedves Judit!

Én már nem is tudom, mit csináljak. Azért jutott eszembe ez a fórum, mert egyszer olvastam egy tinédzser terhes kislány levelét. A mi történetünk is így kezdődött, sajnos. A 15 éves lányom pár hónapja előállt azzal, hogy terhes. Én majdnem elájultam, annyira váratlanul ért, nem tudtuk hogy szexuális kapcsolat van köztük a vele egyidős barátjával. A férjem viszont rögtön úgy nézett rá, mint egy bűnözőre, és undorodva közölte vele, hogy majd elintézi az orvos barátjával, egyébként meg tűnjön a szeme elől. A lányom - nyilván ő sem volt magánál - elkedtedd üvöltözni, hogy ez az ő gyereke, és meg fogja tartani, stb. Szerintem ő se nagyon hitte, amiket mondott, de most nem is ez a lényeg. A férjem teljesen kivetkőzött magából, és azt üvöltve, hogy majd ő megmutatja, ki diktálja itt a szabályokat és ki fog szót fogadni, elkapta a lányunkat és alaposan elfenekelte. Az egyik döbbenetből a másikba estem, és nagyon megakadályozni se tudtam, a férjem sokkal erősebb nálam. Nem tudom, elhiszi-e, amit írok, de soha nem vertük a gyerekeinket, egy pofon sem csattant el 15 év alatt, és a férjemen sem láttam, hogy viszketne a tenyere. Az a szomorú ügy már véget ért, a lányom egy hét múlva - nem fizikai kényszer hatására - "jobb" belátásra tért, és elment az abortuszra. Azt látom, hogy úgy-ahogy már jobban van, és én sokat beszélgetek vele. A problémám a férjem, aki teljesen megváltozott. Az óta az eset óta eldöntötte, hogy nincs más, mint a vasszigor, és hogy még egyszer nem engedheti, hogy a dolgok így kicsússzanak a kezei közül. Három lányunk van, 15, 11 és 8 évesek, és a férjem iszonyúan szigorú azóta mindhárommal. Nem voltam itthon délelőtt, és a legkisebb ma is kikapott valamilyen engedetlenkedésért. Az a legrosszabb, hogy a férjem büszke erre! Hogy ő most kézbe vette a nevelésüket, és többet nem fognak elkanászodni! Borzasztó, mert rövid távon minden őt igazolja. Mivel egész életükben máshogy bánt velük, még megvan a szeretet és a bizalom az apjuk iránt, néhány pofon és verés az utóbbi hónapokban ezt még nem rombolta le, viszont már nagyon tartanak tőle, és egy szavára engedelmeskednek. Ő meg úgy érzi, most kézben tartja a dolgokat - de mi lesz ebből? Kedves Judit, higgye el, a férjem nem brutális ember, szerintem csak nagyon megrendült ettől a váratlan terhességtől, és magát okolja, hogy nem volt elég szigorú! Próbáltam beszélni vele, de hajthatatlan, nagyon kemény ebben. Kérem írja meg, mit tehetnék!
Előre is köszönöm,
J.