Köszönöm, el sem tudjátok képzelni, mennyire fáj! Nem tudom még mindig eldönteni, hogy jól tettem-e hogy elaltattattam, vagy hogy nem cselekedtem-e későn? Életem legnehezebb döntése volt...

Rettenetesen nehéz volt eltemetni is: eleredt az eső, és csak zuhogott, a könnyeimet mosta az eső az arcomról. Egészen addig esett, amíg rá nem került a kis fa a sírjára... Akkor kisütött a nap...

Mindenről Ő jut az eszembe, nem bírok dolgozni sem. Előbb lementem a boltba, és az utcán láttam két öreg tacsit bandukolni a gazdájukkal, úgy elsírtam magam! Borzalmas úgy hazamenni, hogy az üres házikója és tálkája vár... Szonja, a másik kutyám is meg van szeppenve azóta, és látszik rajta, hogy mennyire szomorú...