"Én csak annyit tanácsolok minden gazdának, hogy ne tartsanak ki egy állatorvos mellett, csak mert már kicsi kora óta ő kezeli a kutyust, ha egyértelmű (sajnos főleg utólag), hogy nem ért hozzá.
Velünk is ez történt."

Ez tökéletesen így van! 96-ban volt egy kis keverék kutyánk, imádtuk. Hirtelen daganat nőtt a lábán, és semmit nem evett, drasztikusan lefogyott. Elvittük a kedvenc dokihoz, megállapította, hogy zsír daganata van, viszont a kis gyomrában is növekszik egy daganat. Másnap megoperálta, mint kiderűlt, a tanuló asszisztense azt javasolta, hogy először ne a lábán a zsír daganatot vegye ki, hanem a gyomrában levőt. Nem hallgatott rá, mert hát csak egy tanonc... Kivette a zsír daganatot, és elküldött minket, hogy 2 hét múlva ha jobban van menjünk vissza a másikkal. 2 hét múlva már tapintható volt a daganat, mire asztalra kerűlt a kutya, már kiderűlt, hogy gyerekfej nagyságú a daganat. Rossz döntést hozott, és ezzel megpecsételte a sorsát. Mi is hoztunk egy borzalmasan rossz, és önző döntést, az orvos tanácsa ellenére nem altattuk akkor el.

3 heti borzalom jött ezután. Orvosról-orvosra rohangáltunk vele, tömték injekcióval, mindennel, kétségbeesésünkbe elvittük még ilyen természetgyógyászhoz is. Néha jobban volt, de már a végén állni sem tudott, tartani kellet a kis fejét, hogy inni tudjon. Egyik hajnalban ment el, elötte halkan vonyított, felkeltünk, megsimogattuk, volt ereje csoválni a farkát, mire felébredtünk már csak üveges szemmel figyelte a szoba ajtaját. Meghalt. Minket várt, de nem voltunk ott, egyedűl maradt.

Az orvosok megmondták, ha akkor nem a zsír daganattal foglalkozik a doki, hanem kiveszi rögtön a gyomrában levőt, akkor ma is élne. 4 éves volt. Soha többet nem mentünk vissza.