Kedves mindenki, köszönöm, hogy foglalkoztat benneteket a sorsunk. Nem írtam pár napig, mert nyaraltunk, és örömmel mondhatom, hogy nem volt újabb incidens. A férjemnél legalább azt elértem, hogy elismerte, hogy nem jó módszer az erőszak, és a nyaralás alatt is visszafogta magát, bár azt hajtogatja (szerencsére csak nekem), hogy ha időben bevetett volna egy-két atyai pofont, nem itt tartanánk (még mindig a terhességről van szó). Azt látom, hogy egyáltalán nem tudja megemészteni, ami történt. Sose gondoltuk, hogy a gyerekeink az engedélyünkre fognak várni a szex-szel, de azért attól, hogy valaki "ivarérett", még igencsak 15 éves, és szerintem is teljességgel éretlen a szexre. Tudom, hogy én valószínűleg egy nagymama vagyok hozzátok képest, és ódivatúnak tűnök, de állítom, hogy attól, hogy valaki technikailag képes a szexre, érzelmileg még nagyon sok szempontból nem az. Biztos sokféle 15 éves van, az enyém még egy labilis nagy gyerek. Persze már minden osztálytársa azt állítja magáról, hogy nem szűz, némelyek 11(!) éves koruk óta, de hát... Ma már nem szülői engedély kell a szexhez, hanem kortársi engedély ahhoz, hogy még ne csinálja...