Beebite,

 

nekem is van szobakerékpárom (akciósan vettem), de annyi értelmét látom csak, mint McChicken menühöz diétás kólát kérni.

 

Mivel dolgozó ember vagyok, nehezen tudnám azt megcsinálni, hogy napi 50 km-t keerekezzek, nincs is értelme, nem vagyok egy "túr dö farnc" aktivista. Ebben a mozgásban inkább a rendszeresség a fontos, ugyanis ehhez a terheléshez hamar hozzászokik a szervezeted, gyakorlatilag szinten tart csak (vérkeringés, szív stb.)

 

A kolléganőim közül sokan családosak (1-3 gyermek +1 férj) és az idők vasfoga derék és fenék tájon igencsak otthagta kézjegyének lábnyomát (ugye milyen szép kép...), egyszóval ehíztak. Egy részük azzal nyugtatja magát, legalább jó anya vagyok, másikuk viszont csúnyának látja magát (pl. egy XS méretű fürdőruha találkozása egy XXL-es derékkal). Erre csak azt tudom nekik mindig mondani, nekik kell eldönteni, mit szeretnének. Ha eldöntik, le szeretnének fogyni, már meglépték a 0 és az 1 közötti távolságot, ami tudjuk, hogy a legnagyobb. Csakhogy...

 

Csakhogy jó háziasszonyok, akik este meleg ételt raknak a család elé és nem várhatják el, hogy az egész család párolt répán éljen esténként, meghintve egy kis zabkorpával. És ez így van rendjén, a fogyás nem cssapatjáték, hanem egy személyes mérközés, de sokat segít, ha a pálya széléről szurkolnak.

 

A kedves kolléganőm (178 cm) 88 kg-jött le 67-re egy év alatt. Leült előtte, megbeszélte a férjével (aki amolyan este józanul hazajárós, családját szerető, gyermekeivel foglalkozó alkat, egyszóval ritka, mint a fehér olló), legyen társa ebben a dologban is, ha már annyi mindent végigcsináltak.

 

A férj továbbra is szalontüdővel borogatta az egész napi melóban kiéhezett gyomrát, a feleség pedig étkezett a fogyikúra szerint. És, amikor még semmilyen változás nem volt, a férj elkezdte tudatosan dicsérni (utóbb egy sörözésen elárulta enekem) és (most pedig a 16 éven aluliak ne olvassák tovább), olyan dolgokat művelt  feleségével villanyoltás után, hogy néha maga is zavarba jött.  Mást ugyanis nem tudott tenni, így tudta biztatni. A fogyás lassan indult meg, keserves volt ez az egy év, de végigcsinálták, a férj nem engedte el a kezét, nem hagyta magára ebben a kínlódásban. Mert valljuk be, nincs olyan, hogy nevetve fogytam 20 kilót. Ez egy kemény meló, olyan, mint egy kiképzés. Átalakul a szervezeted, meg kell neked is szokni az új külsődet.

 

Még szerencse, hogy a belső tulajdonságok nem fogynak el.... :-))))))))

 

A nemem férfi, korom 30.