Még egy hátulütője(?) van annak,h Tonti nem kiskölyökként került hozzám .Az én kis drágám agresszív,mondhatni harapós kutty,persze velem,meg a közvetlen ismerőseimmel nem,de pl nem szerti a gyerekeket és volt már,h harapott is(felnőttet)..Azelőtt úgy gondoltam,h kizárólag az öreg nénik depressziós-dagi tacsijaik ilyenek,mert azokkal nem játszanak,stb.

Én és a bnőim folyamatosan szeretgetjük Tontit,járunk vele kirándulni,otthon mindennap labdázunk,stb.Bennünket imád is,de jajj az idegeneknek!!

Mindenesetre nem vagyok biztos benne,h ez rossz,nekem elég,ha csak engem szeret,de azért félek,h mi lesz,ha gyerekem születik,majd félnem kell,h megharapja a kutyám és akkor majd túl kell adni rajta,v mi?Hát erre mondjatok vmit....