Üdv mindenkinek!

 

Otthon nincs netem, így nem tudtam egyből a premier után megírni a véleményemet, pedig már akkor szerettem volna. Remélem még találtok majd a hozzászólásomban aktuálisat és nem kitárgyalt gondolatokat.

 

 

1. Miért szeretem a Spielberg filmeket?

 

Pontosítva magam, igazából csak a régi filmjei jönnek be, a hatáskeltés miatt. Ilyen rengeteg van a Cápa, de még inkább a Párbaj c. filmjében. Olyan jelenetekre gondolok, mint pl.: a jelenségek hatásainak bemutatása úgy, hogy azok éppen a vásznon nincsenek jelen. Egyszóval a cápa mindig akkor igazán félelmetes, amikor nem látni, csupán John Williams  nyomasztó zenéjét hallani.

 

 

2. Miért néztem meg a Világok harca c. új filmjét?

 

Egyrészt, mert a Jurassic Park III. óta (ez viszonylag régen volt) nem voltam moziban.

Másrészt pedig, mert szerettem volna újabb spielbergi hatásokat látni mostani filmjében. Gondoltam, hogy katasztrófafilmben nagyon sokat meg tud mutatni ezen a téren.

 

 

3. Mi a véleményem a filmmel kapcsolatban?

 

Azzal kezdem, ami nem tetszett (mert így a jó marad a végére)

Tehát: Az igaz, hogy a film vége meseszerű, azzal, hogy a főhős (leginkább a gyerekéről van most szó) életben marad, de lehet, hogy ez H. G. Wells regényében is így van megírva és csak ragaszkodtak hozzá. Ezt nem tudom, mert nem olvastam (Valaki esetleg?).

Még a régi katasztrófafilmekben szerettem azokat a jeleneteket, melyben feltűnik egy rövid pillanatra egy fotós, vagy egy kamerás, aki filmezi az eseményeket, melyet egy ideig az ő szemszögéből mutatnak be. Ez gondolom azért lehet, hogy az egyébként fiktív történet megtörténtnek hasson, dokumentumfilm hatását keltve ezzel. A baj csupán az, hogy mára ez sablonná vált, főként azzal, hogy ezek a jelenetek a média személyiség halálával végződik. Ebben kivétel ugyan a Godzilla (remélem láttátok és tudjátok, hogy mire gondolok), mert ebben nem halt meg a kamerás, mikor azt hittük, hogy rálépett a nagy szörny.

Ebbe a filmbe is bekerült ez a mára talán szabványossá vált jelenet, elrontva ezzel a film elején indított nagyszerű logikai sort. Erre egyébként a testvéreim hívták fel a figyelmem, azaz: a film elején a vihar után megállt minden elektromos berendezés, de akkor a kamera miért működött. Én értem, hogy filmes hatáskeltés szempontjából miért, viszont tényleg nem logikus.

 

Ami tetszett:

 

Nagyszerű volt ez a kemény és kíméletlen tempó a filmben (pl.: a hajós jelenet fergetegesre sikeredett, valamint a szinte reménytelennek beállított rész, melyben felkapta a gép a főhőst és lányát). Tempó szempontjából hasonlatos a Párbajhoz. Mégis az valahogy sokkal jobb, mert nem a látványra épít. Nekem legalábbis az nem annyira fontos. Na mindegy a lényeg, hogy a tempó az tökéletes.

A film nyitása, a vihar jelenet még szintén remek volt, sok magyarázattal (pl.: a vihar felé fúj a szél) Nagyon tetszettek ennél a résznél azok a beállítások, melyben csak a szereplők arcát lehetett látni, valamint az égdörgést hallani, ez ijesztőbb és Spielbergtől klasszikusabb volt, mint, amikor a látvány kedvéért a villámlást mutatták.

Hatás szempontjából számomra kifogástalan lett a gépek távolból felsikító hangja.

A filmben két poén kifejezetten tetszett. Az egyik, amikor "Tom" (nem tudom már a filmbeli nevét) mondja, hogy ő és a testvére mindentudó, mire a lánya megkérdezi, hogy mi Ausztria (?) fővárosa. Mire az apja csak annyit válaszol rövid gondolkodás után, hogy ezt a testvére tudja).

A másik poén pedig egy egyszerű helyzetkomikum, amikor az ablakra felkente a mogyorókrémmel megkent kenyeret és az ott maradt. Tesóm nem tudta abbahagyni mellettem a röhögést (szinte a film végéig egyfolytában vissza-vissza emlékezett rá) látván "Tom" beszéde közben a háttérben lassan lefelé vánszorgó kaját.

 

 

Még egy valami

Szerintem az a jó színész, aki el tudja játszani, hogy nevet, de főként azt, hogy sír. Ebből a szempontból pedig Tom Cruise szerintem igenis jó választás volt.

 

 

Na egy a lényeg, hogy örültem, hogy láttam tőle egy új filmet, de több hatást is el tudtam volna képzelni, főként, hogy adott volt a stílus (katasztrófafilm). Valamint szerintem a befejezés gyors volt és elbírt volna még legalább tíz percet a történet, attól függetlenül, hogy ezzel a váratlan jelenséget (baktériumok okozta hirtelen "megbetegedés") szimbolizálták volna.

 

 

Hiába remélem ezek után, hogy nem voltam hosszú, mivel most az voltam. Viszont azt remélem, hogy ez inkább jó nektek, nekünk, mint rossz.

 

Üdv. mindenkinek!